Kié ez a történelem?

Az esszé - eredendő meghatározottságát tekintve is - kísérlet. Valami elméleti eredménynek a megragadására, de inkább csak megközelítésére. Éppen ezért nyitottabb vagy zártabb változatában is ott van, legalábbis ott lehet a kísérleti jelleg. Ami érzékelteti, hogy megragadni akar, de még nem ragadta meg. Közelíteni akar, de még nem érkezett meg. Ez érzékeltetés történhet a kompozíció szintjén, a szöveg megszervezésében és a stílus szintjén, a szöveg megformálásában. Ami a megragadás és közelítés folyamatát hordozza. Nem a folyamat előtt vagy után vagyunk, hanem benne a folyamatban. Amikor a szerző már kinyújtotta a kezét, de még nem ragadott meg semmit. Amikor a szerző már elindult valamerre, de még nem érkezett meg sehova. És ebben az egészben a folyamat legalább annyira fontos, mint a végeredmény. Mert érződik, ahogy a szöveg érinti a megragadhatatlant, közelíti a megközelíthetetlent. Meg mindezt mutatja is. Hogy miként érinti és közelíti. Talán éppen ez vagy ez is, a folyamat, az érintés, de meg nem ragadás, a közelítés, de meg nem érkezés a műfaj lényege. Ahogy teszi, és ábrázolja, hogy miként teszi. A célt is világítja, az utat is mutatja. Kutatja az igazságot és közben szüntelenül reflektálja önmagát. Ahogy az igazságot kutatja. Befelé nézve, ha az énről, a belső igazságról van szó, ahogy Montaigne vélte. Vagy kifelé nézve, ha a világról, a külső igazságról van szó, ahogy Bacon tanította. Persze e reflexió bizonytalanságot is érzékeltethet. Ami reflektáltan, azaz tudatosítottan a gondolatmenet hitelét nem gyengíti, hanem erősíti. Legalábbis - kompozicionálisan és stilárisan jól megcsináltan - erősítheti.

Mutass kevesebbet