Francois Villon balladái (aláírt)

Francois Villon balladái Faludy György átköltésében. Budapest, 1993. Magyar Világ. 93 + [3] p. Faludy által aláírt példány! Faludy György 1937-ben megjelent François Villon balladái című kötete nem hagyományos műfordítás, hanem a magyar irodalom egyik leghíresebb és legvitatottabb átköltése. Faludy nem a szószerinti hűségre törekedett, hanem Villon lázadó, szabadszájú szellemiségét ültette át a modern magyar nyelvbe. Faludy gyakran saját élettapasztalatait és politikai áthallásait is beleszőtte a versekbe, így a "Faludy-Villon" egy különálló irodalmi alak lett. Megjelenésekor "járványként" söpört végig a pesti olvasóközönségen, és bár a filológusok támadták a pontatlansága miatt, népszerűsége azóta is töretlen. Faludy György (1910–2006) a 20. századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb és legkalandosabb életű alakja volt, aki költőként, íróként és műfordítóként is iskolát teremtett. Élete nagy részét kényszerűségből külföldön (Franciaország, Marokkó, USA, Kanada) töltötte. Először a náci fenyegetés, majd 1956 után a kommunista diktatúra elől menekült el. Az 1950-es évek elején koholt vádak alapján a recski kényszermunkatáborba internálták. Itt írt verseit rabtársai tanulták meg fejből, mivel papír és ceruza nem állt rendelkezésükre. 1988-ban tért haza véglegesen Magyarországra. Munkásságáért 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. "A Villon-balladák átköltése Faludy György legelső, és mindmáig legkedveltebb verseskötete. Noha sokan kígyót-békát kiáltottak rá, ez mit sem vont le a népszerűségéből, sőt a kötet betiltása, a cenzúra, a kiátkozott emigráns költő legendája még növelte is azt. A kis kötet persze nem szabályos műfordítás, hanem valóban szabados átdolgozás. Ám épp ettől izgalmas olvasmány. Faludy pompás alakmást talált magának Villonban. A középkori vágáns költő és a 20. századi világcsavargó meglelte egymást, mint zsák a foltját."

Mutass kevesebbet