A teljes Villon

Ez ​a könyv Villon egész életművének első, valóban teljes tolmácsolása – egyetlen költő tollából. „Kell-e magyaráznom – írja Mészöly Dezső –, mennyivel könnyebb a fordítónak egy-egy Villon-ballada vagy összefüggő versciklus nyitját megtalálnia, ha az egész életmű minden zugát bejárta a műfordító tolvajlámpásával? A Hagyaték és a Testamentum számtalan homályos helye egymást magyarázza; a Vegyes Költemények jó része érthetetlen a két előbb említett végrendelkező mű életrajzi anyaga nélkül; s végül: a tolvajnyelven írt Jargon et Jobelin (Hadova és hamuka) páratlanul érdekes darabjai fejtik meg (olykor még nyelvileg is) a Hagyaték és a Testamentum sok talányos célzását, évődő tréfáját vagy keserű kifakadását.” Különös értéke Mészöly kötetének, hogy itt jelennek meg először magyarul Villon tolvajnyelven írt balladái. De ezen is túllépve: a kötet függeléke meglepően érdekes válogatást ad a „Villonnak tulajdonított versek” gyűjteményéből. Ez utóbbiak nem hiteles Villon-versek, de hitelesen középkori művek. „Egy költőre talán az is jellemző, hogy milyen munkákat tulajdonítottak neki” – írja a fordító. A teljes Villon nem magános piramisnak mutatja be a költő életművét, hanem egy összefüggő hegyláncolat kiemelkedő csúcsának. A kötet függelékének másik meglepetése, hogy kitűnő ízelítőt ad Villon sejthető olvasmányaiból. A Villon-filológia óvatosabb mesterei visszatartanak bennünket a túlbuzgó, „heurékázó” forráskutatástól. De – Mészöllyel szólva – változatlanul megmarad agyunk csücskében az ártatlan kíváncsiság: „mit olvashatott vagy hallgathatott Villon, a Sorbonne diákja, Charles d'Orléans pártfogoltja, egyetemről egyetemre vetődő vágánsok ivócimborája?” Egy filológus felkészültségével s egy költő érzékeny tájékozódó ösztönével közelít Villonhoz Mészöly a versek gyűjteményét kiegészítő esszéiben is. A hang olykor vallomásos prózává melegszik: "Villonnak különleges szerep jutott életem és pályám alakulásában. Tőle tanultam franciául; rajta kísérletezve lettem műfordító; érte hagytam ott a Képzőművészeti Főiskolát; miatta csaptam fel filozopternek; róla írtam doktori disszertációmat… Amikor ezt kiadtam, már több esztendős Villon-stúdium volt mögöttem, s jórészt készen voltam a Nagy Testamentum fordításával is… Még első Villon-könyvemen dolgozva elhatároztam, hogy lassanként lefordítom Villon teljes életművét. Ezt a tervemet évek hosszú során valóra váltottam… Villon-fordításaimat a hamaros publikálás reménye nélkül, szorongató határidőt nem ismerve csinálgattam. Megengedhettem magamnak azt a fényűzést, hogy Villont csak jókedvemben fordítsam: azokban a ritka, szerencsés órákban, amikor úgy érezzük, agyunkban lámpa gyúl, idegeinkben ritmus vibrál, s a kellő szavak maguktól szökkennek nyelvünkre… Mindenütt s mindenekfölött arra törekedtem, hogy munkám az eredeti vers frissességével hasson, hogy elérjem a műfordító legmerészebb álmát: azt az észrevétlen, kellemes benyomást, mely feledteti az olvasóval, hogy fordítást tart kezében."

Mutass kevesebbet