Háború és béke I-II.

örténetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, hacsak egy nem: az Íliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak, semmi másnak" vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, mely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet." Makai Imre több mint fél évszázados, gyönyörű fordítása most újraszerkesztve jelenik meg: kiküszöböltük az óhatatlan szövegromlásokat, pótoltuk a kimaradt mondatokat, bekezdéseket, továbbá az internet adta lehetőségekkel is élve pontosítottunk egyes helyeket, javítottuk és bővítettük a hátsó jegyzetanyagot. A szöveget gondozta Gy. Horváth László

Mutass kevesebbet