Hegyoldal

Az erélytelen, puha vezetés problémájának emberi-lelki oldalát helyezte új regénye középpontjába Dobozy Imre, Kossuth-díjas írónk. Oly kérdés ez, mellyel nem egyhelyütt szembe kell néznie a közös gazdálkodás első esztendeit élő parasztembereknek napjainkban. Madaras, a regénybeli Aranykalász Tsz elnöke, a falu első gazdája, a szövetkezet megalakulása után természetesnek veszi, hogy éppen ő lett a szövetkezet elnöke, a falu vezetője. Aztán eltelik az első esztendő, s kiderül amit növekvő szorongással kénytelen gyanítani, de igazában még önmagának sem meri nyíltan bevallani, hogy erélytelensége és puhasága következtében képtelen úrrá lenni a vezetés gondjain: a szövetkezet pedig, ahelyett hogy erősödnék, lassan, de biztosan csúszik lefelé, egyre kevesebben járnak el dolgozni, egyre gyakoribbá válik a közös vagyon felelőtlen dézsmálása, s egyre többen elégedetlenkednek nyíltan a Madaras-féle vezetéssel. Végül az elnök rádöbben arra, hogyha jóvá akarja tenni a hibát, akkor vállalni kell a "szégyent"; odaállni a közgyűlés színe elé, s bármily nehezére esik is, kimondja: "...én becsaptalak benneteket! Nem vezettem az Aranykalászt egy napig sem! Engem rángatott a gyeplő, mint az alvó kocsist!" S az emberek, bár kaján hangok is elhangzanak, végredményben megértik Madarast, a hibáival becsületesen leszámoló, küszködő embert; az őszinte vallomás, és a nyomában járó tettek visszaadják az elnök szavának a súlyát, emberi hitelét, s végül is megnyeri a csatát - a tagság közös erőfeszítése kirántja az Aranykalász szekerét a kátyúból.

Mutass kevesebbet