Hiánydramaturgia

"Beszélhetünk-e - az érintettek tiltakozása közepette - fiatal drámaíró nemzedékről? Tekinthetjük-e a hetvenes évek derekát-végét korszakváltásnak? Valóban új drámaíró nemzedék együttes jelentkezéséről van-e szó vagy mindössze néhány megkésett publikáció és előadás időbeli összeeséséről?... Nemzedék, közérzet, ezek a végtelenségig tágult címszavak csak arra valók, hogy jól csukódó közös dobozba zárjanak különböző embereket, válogatás nélkül, és akkor az egész el van intézve. Utána már nem kell mást tenni, csak gondolati kényelemmel újra meg újra felfedezni a rájuk sütött bélyeget - mondja Bereményi Géza. Van-e nemzedék? Vagy csak szépen besétáltunk egy előre gyártott ketrecbe, amire - Nádas Péter szavait idézve - kályhaezüsttel azt a szót írták: nemzedék. Vannak-e közös jegyek, közös gondok, közös törekvések vagy csak az évjáratok véletlen egybecsengése közös?... Új kérdések ezek, feltáratlan, bonyolult ellentmondások, amelyeket az új nemzedék legjobbjai személyes hitelű történelmi, társadalmi, politikai analízissel és többnyire autonóm drámai formával kívánnak feltárni. Az új dramaturgia megerősödésében a döntő mozzanat nem egyszerűen bizonyos színházi-dramaturgiai tradíciók elvetéséből állott, hanem a világhoz való újszerű viszonyulásból - horizontváltás-ból..." /Vinkó József/

Mutass kevesebbet