Hód csapdája

Pontban ​hatkor a földszintes ház kapuján egy feltűnően magas, sovány termetű férfi lépett ki sötét ballonkabátban, a fején kalappal. A kezében aktatáska volt. A férfi érdektelen pillantást vetett az elromlott gépkocsira, majd határozott léptekkel megindult az utca vége felé, a közeli villamosmegálló irányába. A motorral bajlódóknak összevillant a tekintetük. Egyikük azonnal félbehagyta a munkát, kinyitotta hátul a rakodótér ajtaját, és bebújt, mintha valami szerszámért ment volna. A kocsi belsejében rádiókészülék volt. A munkásruhás fülére helyezte a hallgatót, és bekapcsolta a készüléket. – Itt Medve!… Itt Medve!… Vétel! – mondta izgatottan. A válasz máris érkezett: – Itt Fecske!… Itt Fecske!!… Jelentkezem, vétel! – A Madár kirepült a fészkéből!… A Madár kirepült a fészkéből! – Itt Fecske… Értettem! A Madár kirepült a fészkéből… Értettem!… Medve bújjon a barlangjába… Ismétlem! A Medve bújjon a barlangjába. – Medve értette… Medve értette… Vége – mondta a munkásruhás. Elzárta a készüléket és kibújt a kocsiból. A másik lecsapta a motorháztetőt. – Mi a helyzet? – kérdezte. – Bevonulunk… A Nysa motorja beindult, és a kocsi elhajtott a villamosmegállóval ellentétes irányban."

Mutass kevesebbet