Hólabda

„Tiszta ​a lelkiismerete?” – kérdi makacsul a HÓLABDA című novellában egy ismeretlen telefonáló az írás főszereplőjétől, Gretlitől. Az ismételt kényelmetlen hívásokra Gretli előbb felbőszül, lecsapja a kagylót, telefonbetyárnak nevezi az illetőt, de egy idő után mégiscsak kénytelen elgondolkozni a dolgon, sőt el szeretne beszélgetni vele a kérdésről. Ilyen „telefonhívások” Kiss János novellái, amelyekben egy-egy lelkiismereti, egyéni vagy társadalmi problémára kérdez rá a szerző, arra készteti az olvasót, hogy elgondolkozzék rajtuk, választ, megoldást keressen rájuk. Szereplői hétköznapi emberek, a maguk mindennapi problémáikkal. Az író ábrázoló módszere kimondottan realista, ami talán abból is következik, hogy foglalkozására nézve újságíró, a kolozsvár-napocai „Igazság” című lap belső munkatársa, de novelláiban fölül tud emelkedni az egyszerű leírás, bemutatás, a riport színvonalán. A szépirodalom eszközeivel színesen, egyénítve, sarkítottan, a lényegre tapintva mutatja be a szereplőket és a problémáikat, írásait a szocialista humánum eszmeisége hatja át.

Mutass kevesebbet