Hunyt mesterünk

Name: Hunyt mesterünk
Availability: InStock
Author: Dávidházi Péter
ISBN: 9637719717

Dávidházi Péter - Hunyt mesterünk, Budapest 1994 antikvár könyv

(0 vélemény)

Antikvár könyv

500 Ft

1 500 Ft

67%

Állapot

Készleten

Közepes

Központi raktár

Kedvezményes

Lapjai / lapélei foltosak, kötéstábla kopottas

hűségpont

Hogy működik az alku?

600 Ft

1 500 Ft

60%

Arany János költőként és kritikusként egyaránt kimagaslik társai közül, írta 1861-ben Gyulai Pál. Ma már kevesen tudják, hogy a költő milyen kiváló irodalomkritikus volt. Könyvemben életművének ezt az elfeledett oldalát igyekszem megvilágítani. A huszadik század végéről tekintve e kritikusra, modern irodalomelméleti irányzatok előfutárát tisztelhetjük benne. A magyar strukturalizmus atyja. Ahogy költőként, kritikusként is a műszerkezetre összpontosított, a részek szerkezeti helyénvalóságára, az egész összhangjára és ökonómiájára. Kritikusi normahasználatának elemzéséből egy sajátos mentalitás bontakozik ki, melyben esztétikai, bölcseleti és vallási motívumok egyéni szövevényét követhetjük nyomon. Eposzkritikai normái közvetve az "eleve elrendelés" kálvini tételével, lírakritikai normái az "idomteljesség" eszményével, világnézeti normái pedig a "kiengesztelődés" teológiai és művészetelméleti gondolatával függnek össze. Szemléletmódja három nagy hagyománnyal áll rokonságban: a klasszicizáló irodalomfelfogással, a platóni nyelvkritikával és a református ikonszemlélettel. Mindezt egy jellemző érzületéből: a visszatisztítás nosztalgiájából próbálom eredeztetni, mely talán új vonzással járul hozzá ismerős arcképéhez. Gondolati örökségére szellemi életünknek nagy szüksége van.

Mutass kevesebbet

Bővebb leírás

ISBN:	9637719717
Kiadó:	Argumentum Kiadó
Kiadás éve:	1994
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás sorszáma:	Második, javított kiadás
Nyomda:	Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme
Kötés típusa:	ragasztott papír
Terjedelem:	417 oldal
Nyelv:	magyar
Méret:	Szélesség: 14.00 cm, Magasság: 20.00 cm
Súly:	0.50 kg
Kategória:	Irodalom / Irodalomtörténet / Bibliográfiák,életrajzok Írókról, Költőkről

Ajánlja ismerőseinek is!

Kívánságlistára teszem ezt a könyvet!

Megnézem a tartalomjegyzéket!

ELŐSZÓ                                               9

L ELMÉLETI KIINDULÓPONT EGY KRITIKUSI 
    ÉLETMŰ VIZSGÁLATÁHOZ                             15

    I. 1. Tisztázandó: a kritikatörténet-írás tárgya 18
    I. 2. A kritika mentalitástörténeti jelentősége  22
         (a) A szolgálólány felszabadítása: a kritika
         mint világkép és önmeghatározás             24
         (b) A kritika jelentősége függetlenedhet
         tárgya értékétől vagy állításai igazságától 29
         (c) A kritika paradox kettőssége: normatív értékelés 
         és értékelő normaképzés                     34
    I. 3. A kritikatörténet-írás mint a normafeltárás
         tudománya                                   40
    I. 4. A módszertan megújításának szüksége        48
         (a) Előzmény: búcsú a helyreállítás pozitivista
         ábrándjától                                 49
         (b) Előzmény: (poszt)modernizálódás
         a szövegkritikában                          62
         (c) Következmény: el kell szakadnunk
         a welleki módszertől                        67


II. „SUNT CERTI DENIQUE FINES": 
    ARANY KRITIKUSI ALAPNORMÁJA                              73

    II. 1. Szorongás és határkeresés: a korabeli kritika 
          szemléletformáló létélménye
    II. 2. Határkijelölő normaképzés Arany kritikáiban
          (a) „Mondani éppen azt" és „üvegtisztán kifejezve": 
          a jelentés megkötésének normája
          (b) „Csupán annyit a testből": a képzelet
          megkötésének normája
          (c) „Helye van minden sornak, szónak": a szerkezet 
          megkötésének normája                               10

III. AZ ELEVE ELRENDELÉS POÉTIKÁJA: 
    EPOSZKRITIKAI NORMÁK                                     113

    III. 1. „Nem chimaera-e nép-epost gondolni?"
          A költő-kritikus műfajelméleti dilemmája           114
    III. 2. Elrendelés, végzetszerűség,
          hagyományelfogadás: a megkötöttség változatai
          az eposzban                                        137
          (a) „Sorsa Isten által már eleve el van határozva":
          az.eposzi hős útjának példázati jelentése          138
          (b) „Az események egymásból folyó láncolata":
          végzetszerűség az eposzi cselekményben             151
          (c) „Mint pap a textust": az eposzi hitel elmélete 165

IV. AZ „IDOMTELJESSÉG" POÉTIKÁJA:
    LÍRAKRITIKAI NORMÁK                                      185

    IV. 1. Az „idomteljesség" eszményének forrásai
          és jelentősége                                     186


    IV. 2. A tagolt „idomteljesség" többszintű
          számonkérése                                          191
          (a) Az egész költemény szintjén: hangvételi egység; 
          főmozzanat és alárendelődés; fokozatos emelkedés      191
          (b) Versszakok és sorpárok szintjén: versszak és
          „fogat"; a sorpár egysége; enjambement és közölés     197
          (c) Sorok, félsorok és ütemek szintjén: soregység
          és sorvég; rím és ritmus; inverzió, cezúra, koriambus 202
    IV. 3. „Idomteljesség", „Vollendung" és organikus 
          műegész                                               212

V. A „KIENGESZTELŐDÉS" POÉTIKÁJA:
    VILÁGNÉZETI NORMÁK                                          221

    V. 1. Megváltástan és katarziselmélet határán:
          a „kiengesztelődés" mint közös világnézeti
          norma                                                 222
    V. 2. Arany küzdelme a világnézeti közmegegyezés 
          finomításáért                                         240
          (a) A meghasonlás élménye a költő
          mindennapjaiban: az igavonás-érzet és
          menekülésvágy alkotói problémája                      241
          (b) A nagyidai cigányok mint „a pessimismus 
          nyelvöltögetése": a szerző válasza kritikusainak      246
          (c) Vitája Erdélyi Jánossal a „művészi kibékülés" 
          normájáról                                            251
          (d) „A művészet harmóniája nem mindig
          az optimismusé": Az ember tragédiája védelmében       261
          (e) „Állítson a költő keresztet az ily örvény fölé":
          bírálata Tompa verseskötetéről                        263
    V. 3. Normahasználatának öntörvényű lélektana
          és logikája                                           268


VI. NORMÁKON TÚL: A MODERN KRITIKUS
    ISMERŐS ARCÉLE                                         277

    VI. 1. Újfajta beidegződések: Arany kritikusi
          modernsége                                       278
    VI. 2. Előfeltevései a kritika viszonylagos érvényéről 287
    VI. 3. „Ki egyszerű egészvoltában tekinti
          e compositiót": a magyar strukturalizmus atyja 295
          (a) „Kompozíció" és „kelme" ökonómiája: Arany 
          és a Ransom-i „structure" és „texture"           297
          (b) A szerkezeti helyénvalóság elve: Arany
          és a Brooks-i „dramatic propriety"               305
          (c) Túllépés a tárgykritikán: Arany
          és a Barthes-i szemléletváltás                   309

VII. EGY KRITIKUSI LÁTÁSMÓD
    ANTROPOLÓGIÁJÁHOZ                                      319

    VII. LA visszatisztítás nosztalgiája: a klasszicizáló 
          irodalmi hagyomány                               322
    VII. 2.A visszatisztítás nosztalgiája: a logocentrikus 
          nyelvkritikai hagyomány                          329
    VII. 3.A visszatisztítás nosztalgiája: a református 
          ikonszemléleti hagyomány                         338

EPILÓGUS: KALLÓDÓ ÖRÖKSÉG                                  349

JEGYZETEK                                                  355

BIBLIOGRÁFIA                                               401