Idegen tüzek

"Keleten olyan a gyepű, mint az üstben a forró víz. Bugyog, forrong ott minden, békétlen, senki nem tudja, mit hoz a holnap... Ha tehát megindul valami keletről, a fejedelemnek lépnie kell, mint a táblán a játékosnak. Tán már most is sejti a táltosok jövendöléseiből, milyen sors vár a törzsszövetségre. Álmos soha nem bíz a véletlenre semmit..." Gecse, a magyar solymász idegen tüzek rideg fényét bámulta Pannóniában, ahová a véletlen vetette mára már ködbevesző esztendőkkel ezelőtt, és ahol a mindennapi betevőjét megszerezte ugyan, de a lelke nem nyugodott meg soha. Tragédiák sorozata kényszerítette arra, hogy nekiinduljon a világnak, vissza a távoli puszták felé, a régi szálláshelyekre, amelyek tágas környékén már összeszedte erejét és felemelkedett a honfoglalásra készülő magyarság. Egy sorscsapás elvette tőle a fiát, azt hitte, nem él már, ám a gyerek csodával határos módon megmenekülve szintén keletre tart, megismeri a korabeli Kijevet és Bizáncot, hol rabként, hol mint szolgalegény rettenetes viszontagságokon megy keresztül, hogy végre egy besenyő szálláson kössön ki, és kezdjen új életet. Történelem és egyéni sorsok fonódnak össze ebben a nagy ívű műben, amely egyszerre izgalmasan szép olvasmány és ragyogóan színes leírása a honfoglalást megelőző évtizedeknek, egy monumentális freskó a korai magyarok és besenyők életéről, s nem kevésbé a környező világról. Az olvasó az utóbbi évtizedek legjobb történelmi regényét tartja a kezében.

Mutass kevesebbet