II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a hívőknek a szent rózsafüzérről

Részlet: 1. A Boldogságos Szűz rózsafüzére, mely a második évezredben a Szentlélek indítására fokozatosan alakult ki, olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében és mélységében most, az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje. Nagyon jól beleillik annak a kereszténységnek a lelki útjába, mely 2000 év múltán sem veszített semmit a kezdeti frissességéből, s érzi Isten Szentlelkének evezz a mélyre késztetését, hogy újra elmondja, sőt, elkiáltsa a világnak, hogy Krisztus, az Úr és Üdvözítő, "az út az igazság és az élet" (Jn 14,6), "az emberi történelem célja, az a végpont, melyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak". A rózsafüzér ugyanis - jóllehet jellegzetesen máriás imádság - lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.

Mutass kevesebbet