„Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés?”

A Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozatának 9. kötetét tartja kezében az olvasó. A 20. és 21. század közgazdaságtanán edzett szakember némi meglepetést érezhet; talán mosolyog, talán jóindulatúan, de kétkedve ingatja fejét. Ez akkor is előfordulhat, ha tudatában van annak, hogy régiónk közgazdaságtanában sajátos és hatékony feledtetés-technikák működtek hosszú ideig saját nagyjaink szellemi teljesítményeinek azonosításával, ápolásával, megismertetésével kapcsolatosan. Hiszen a tudománytörténeti múlt redukálása, eljelentéktelenítése nem marginális jelenség: diszciplínánkban régóta jelen levő, mára már fősodorrá váló tendencia. A közgazdaságtan sok művelője a keménytudományi lét természetes velejárójának tartja, hogy a ma kanonizáltnak tekintett tárgyalásmód és tudásanyag előtt keletkezett ismeretek elfelejtendő tévedéstörténetnek minősülnek. Már a közgazdaságtan önálló tudománnyá válásának korában, a 18. és 19. század fordulója tájékán megjelent és kifejezést nyert ez az azóta is sokat vitatott gondolat. „Minél tökéletesebb egy tudomány, annál rövidebb a története" - idézik többen Jean Baptiste Say híres mondatát, e kétszáz éves megfogalmazást. A kötet nem kíván közvetlenül részt venni e tudományfilozófiai diskurzusban. Ugyanakkor tudatosan félrehúzza a feledés függönyét, s bemutatja a gazdasági gondolatoknak azokat a megjelenéseit, melyek éppen az önálló közgazdasági gondolkodás hajnalán, s az azt megelőző mintegy másfél században magyar nyelven megfogalmazódtak. Felhívja a figyelmet azokra a gazdasági, történeti, kulturális és intellektuális hatásokra, melyek formálták e megnyilvánulásokat. Rámutat a műfaji és nyelvi sokszínűségre, érzékelteti a történeti idő lassú hömpölygést, a gazdasági szempontból szakszerű gondolatok felbukkanását, majd felgyorsulását.

Mutass kevesebbet