
(1 vélemény)
Jelenleg nem elérhető. Tájékoztató ár az utolsó ismert ár és az aktuálisan érvényes kedvezmény alapján: 1 170 Ft. Jegyezze elő, és elsőként értesítjük, ha újra rendelhető!
| ISBN: | 1853260223 |
|---|---|
| Kiadó: | Wordsworth Clasics |
| Kiadás éve: | 1996 |
| Kiadás helye: | London |
| Kötés típusa: | ragasztott papír |
| Terjedelem: | 108 |
| Nyelv: | angol |
| Méret: | Szélesség: 12.50 cm, Magasság: 20.00 cm |
| Súly: | 0.00 kg |
| Kategória: | Irodalom / Szépirodalom / Dráma, Drámaantológia / Idegennyelv / Nyelvek / Angol |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről
A Julius Caesar egyik fő témája a kétértelműség. A központban Caesarral, aki félisten és esendő ember, hatalmi monopolista, de mégis szükségszerű képviselője Rómának. Cassius-t nemcsak a köztársaság iránti idealizmusa irányítja, hanem az irigysége is. Brutus a drámai hős, akinek a kezében van a döntés, a cselekvés és a felelősség is. A köztársasági eszme képviseletében végez Caesarral. A hatalom és az erény összecsapásában ő képviseli az erényt, míg Caesar a hatalmat. A műben nem a jó harcol a gonosszal, hanem két összeférhetetlen jó, a köztársasági erény a császári hatékonysággal. Maga a politika is jelentős szerepet játszik a műben. Shakespeare nemcsak a római korra reflektál, hanem a reneszánsz kori Anglia politikai nézeteire is. Caesar egy nagyszerű hadvezér, aki arra vágyik, hogy király legyen, de meggyilkolják, mielőtt sikerrel járna. A Tudor felfogás szerint a király Istentől kapta a hatalmát, ez a származásából visszavezethető, ám Caesar amennyiben megkoronázták volna, zsarnok lett volna, hiszen egy átlagos ember nem törekedhet királyságra, nem számít mennyire kiváló is valójában. A reneszánsz felfogásban Caesar nemcsak mint ember, de mint eszmény is ellenszenvesnek hatott. Shakespeare azzal foglakozik, hogy mégis mi marad a politikából, ha kivesszük belőle az isteni Gondviselést, és a Tudor-mítoszt. Az emberekre, Caesarra és Brutusra, valamint a politikai cselekvés lehetőségére reflektál.