Kafka világa

„Hallgatni ​kell, ha az ember nem tud segíteni. A maga reménytelenségével senki sem ronthatja páciensek állapotát. Ezért kell megsemmisíteni minden irkafirkámat. Nem vagyok fény. Csak belegabalyodtam a magam tüskéibe. Zsákutca vagyok.” Gustav Janouchnak mondta ezt Franz Kafka egyik beszélgtésükben. Végül is „irkafirkái” nem semmisültek meg, mert Max Bord, akire Kafka rábízta végrendelkezésében kéziratait, nem égette el, hanem felismervén értékeit, sorra kiadta őket. Kafka életműve, amely azóta a XX. századi világirodalom egyik alappillérévé vált, csakugyan nem sugároz fényt, de komor képeivel egy elembertelenedő korszak és társadalom törvényeit fejezi ki, és ezáltal osztozik az írástudók mindenkori felelősségében. Ezt az életművet mutatja be Pók Lajos könyve, nemcsak a jól ismert szépirodalmi alkotások felől, hanem Kafka naplóinak és levelezésének tükrében is, s így abban a szétválaszthatatlanul szoros egységben jelenik meg előttük Kafka, az ember és az író, amely egész művészetének egyik kulcsa.

Mutass kevesebbet