Káosz a rendben

T. S. Eliot (1888-1965), századunk egyik legnagyobb költője egyúttal a modern angol esszé egyik legkitűnőbb mestere is. Nevéhez korszakos jelentőségű tanulmányok fűződnek. A fiatal, avantgarde költő ad hangot a megújított hagyománytudatnak, a költői individuum személytelenség-követelményének a hagyomány és egyéniség-ben. felhívja a figyelmet a XVII. századi "metafizikus költők" jelentőségére, még bomlatlan, egységes érzékelésmódjukra, és ennek modern hiányára. több esszében foglalkozik az Erzsébet-kori drámaírással, fölfedezi s tudatosítja a Shakespeare árnyékában eltörpülő "kisebbek", Marlowe, Webster, Toureneur, Middleton, Chapnam, Ben jonson stb. értékét. Olykor-olykor még egyenest Shakespeare rovására is. A költői pályája derekán járó Eliot nagy fontosságú esszében vet számot Baudelaire jelentőségével s a modern kötészetre gyakorolt hatásával. Fölfedi ellentmondásos kötődését a XIX. századi angol költészethez, Wordsworth-höz és coleridge-hez, Shelley-hez és Keatshez. Az idősödő költő visszatekint a bejárt útra, szól egy életen át tartó vonzalmáról Dante iránt, lerója adósságát Goethének, akit korábban kissé kedveszegetten tisztelt, és Vergilius kapcsán kifejti, mit jelent az, hogy klasszikus? Ekkoriban tartja fogalomtisztázó, nagy előadásait a költészet hangnemeiről, a drámai költészetről, és az egész életében gyakorolt kritikaírás jelentőségéről, határairól és értelméről.

Mutass kevesebbet