Későrómai hadügyek és társadalmi alapjaik

A későcsászárkor második fele, az Imperium Romanum feloszlása vitathatatlanul az egyik legjelentősebb és egyben a legdrámaibb korforduló Európa történetében. A hadtörténész számára kivételesen hálás feladat olyan korszak tanulmányozása, melyben feltárhatja a társadalmi-politikai viszonyok összefüggéseit a hadügyekkel és hadművészettel. Az egyetemes történész számára szükségessé és tanulságossá teszi e korszak hadtörténeti megvilágítását az a körülmény, hogy az adott időszakban a katonai vonatkozású mozzanatok az egész társadalmi fejlődésnek sokkal szélesebb, döntőbb jelentőségű és közvetlenebb hordozói voltak, mint bármely más korszakban. A későcsászárkorban a rabszolgatartó-feudális birodalmi rendszer tipikus vonásai Keletre összpontosultak. Ezt olyan kedvező körülmények tették lehetővé, mint az itteni intenzíve városi kultúra, a gazdaság jóval erőseb manufakturális-kereskedelmi jellege és a nagy kontinentális barbár beözönlések viszonylagos elmaradása, gyors átvonulása, ill. a kisebbmérvű beszüremlések lassú, szervesebb felszívódása. Ennek megfelelően itt a félfeudális kolonátusra alapozott mezőgazdasági termelés és a színvonalabban fejlettebb, széleskörűbb kézműipar szilárdabb hadgazdasági alapot képvisel. A Nyugatrómai Birodalomban a rabszolgagazdaság válsága, a gazdasági élet más emelő tényezőinek hiányában, mind nehezebb viszonylatokat teremt, és nagy területek viszonylagos gazdasági elnéptelenedését eredményezi. A fejlettebb területek viszonylagos gazdasági terhek tönkrejuttatják a kolonátust. Ez viszont az államháztartás egyensúlyát és teljesítőképességét ássa alá. Az egész birodalomban a gazdasági körzetek bizonyos mérvű elkülönülése, a nagybirtokok már-már közigazgatási önállósága és főként a terménygazdálkodásra való részleges áttérés jellemzi a gazdasági életet.

Mutass kevesebbet