Kétnyelvű Shakespeare-breviárium

Shakespeare-t még az is idézi, aki soha nem olvasta, hiszen megannyi verssora, szófordulata, darabcíme és figurája beleivódott mindennapi szókészletünkbe. Hányszor emlegetjük „a hivatalnak packázásait", nevezzük Shylocknak, aki a pénzét követeli rajtunk! „Sok hűhó semmiért" - mondjuk fanyalogva; „Helyes a bőgés, oroszlán" - vállveregetve; Mit neki Hekuba!" - pontatlanul (az Arany-alapja: Mi néki Hekuba, s ő Hekubának?", és talán zavarba is jönnénk, ha valaki megkérdezné, ki is az a Hekuba, és honnan az idézet. „Mindenre tud kádenciát" - tartják az olyan emberről, aki az élet minden helyzetére mond valami találót, velőset, emlékezetest. Ha valaki, hát Shakespeare ilyen. „Shakespeare mindenről mindent elmondott már, nem hagyott nekünk semmit, amit még érdemes lenne elmondani" - írta egyik levelében Keats, a talán legnagyobb angol lírikus. És noha erre ő maga is rácáfolt persze, az bizonyos, hogy ha antológiát akarunk összeállítani egyetlen életműből, afféle költői kalauzt az emberélet minden fontos útszakaszához és kanyarulatához, bölcsőtől a koporsóig, szerelemtől a gyűlöletig, a hatalom csúcsától a nyomorúság legmélyéig - legjobb, ha Shakespeare-t választjuk erre a célra. Maguk az angolok ezt jó néhányszor megtették, és magyarul is jelent már meg ilyen gyűjtemény. Most Shakespeare egyik legjobb magyar ismerője, Maller Sándor állította össze, 19 témakörbe csoportosítva, angolul és az általa legjobbnak, leghívebbnek tartott magyar fordításban a legemlékezetesebb „kádenciák" gyűjteményét - felüthető bárhol és bármikor, mindig élvezetünkre és okulásunkra.

Mutass kevesebbet