Kifutópálya

A Kifutópálya Tóth Judit első prózai vállalkozása, mely a költőt egy csapásra íróvá is avatja. Olyan íróvá, aki súlyos mondanivalójú regényének nyelvi szövetét a verses műformához szokott költő fegyelmével, pontosságával, képi és hangulatteremtő erejével építi föl. A Kifutópálya voltaképpen megkapó lírával átszőtt szerelmi történet, mely azonban kitágul, túlnő a maga sajátos, egyedi dimenzión; hiszen az író a két, történelmileg is meghatározott sors találkozásában két kultúrát és két nemzedéket is szembesít. Tóth Judit hősei a személyiség komoly, önsorsrontó, bénító-taszító tehertételeivel indulnak el a szerelem oldó-humanizáló "kifutópályáján". Az össztöndíjasként Párizsba kerülő magyar lány figurájában egy egész közép-európai család tragédiája sűrűsödik és rakódik le. Az ő alakja a regény egyik írói remeklése: ez az alkatilag zárt, magába forduló, de intellektuálisan nyitott lány a fasizmus, a fajüldözés, az árván maradás minden megaláztatását szinte génjeiben hordozza. Meghatározó élményei két végletes, emberellenes korszak abszurditásaiból táplálkoznak. Franciska a közép-európaiságnak e személyiségbe épülő tragikus tapasztalatival érkezik Párizsba, és egy beteljesületlen, különös szerelem emlékével. Julienben, az ellenállásban is részt vett francia orvosban nemcsak a beteljesülő szerelemet, hanem a "túlélni és újrakezdeni" parancsoló imperatívuszát is megismerni; azt a racionalista humanizmust, mely előrenézve engedelmeskedik az élet törvényeinek. Fél év történetét rögzíti ez a könyv, de egy fél évszázad sűrűsödik lapjain. A huszadik századi európai történelem, a múlt itt nem háttér, nem kulissza, hanem sejtekbe ivódó, emberformáló valóság, mely átszínezi a jelent is, és meghatározzza a különféle magatartástípusok eredőit. Így a regény akár csak villanásnyi időre felbukkanó mellékszereplői is pontosan elhelyezhetők e történelmi koordináta-rendszerben. Az időtágítást Tóth Judit a váltakozó idősíkok keverésével oldja meg - könnyedén, természetesen. A történet maga nem tartogat meglepetést. Nem hagyományos "végkifejletre" épülő regény ez. A várható fejleményeket, sőt a könyv időhatárain is túlmutató megoldást már a regény legelején megelőlegezi az író. És ez nemcsak szerkezetileg lényeges eleme a könyvnek, hanem esztétikai értékének is letéteményese egyben.

Mutass kevesebbet