
(4 vélemény)
Jelenleg nem elérhető. Tájékoztató ár az utolsó ismert ár és az aktuálisan érvényes kedvezmény alapján: 4 500 Ft. Jegyezze elő, és elsőként értesítjük, ha újra rendelhető!
„Sürgető szükségét éreztem, hogy megálljunk valahol a dzsippel. Kinéztem magamnak egy hívogató kaktuszcsoportot az úttól néhány méternyire, és odaszaladtam mögéje. A kaktuszokkal nem is támadt semmi bajom, leszámítva azt a kis jelzőtáblát, amely az árnyékukban nőtt ki egy póznán. Egyre nagyobbnak láttam, ahogy a szemem elkerekedett. Német nyelvű volt, de könnyen érthető. Ez állt rajta: VIGYÁZAT! AKNÁK! Én aztán nem ugráltam. Meg se moccantam. Semmihez sem volt merszem. Akármennyire sürgetett a szükség, hiába -egy taposóaknának vajmi kevés kellahhoz, hogy felrobbanjon. Torkomszakadtából elordítottam sofőrömnek súlyos helyzetemet. Tudtára üvöltöttem, hogy egy aknamező kellős közepén állok. A jelek szerint iszonyú mulatságosnak találta a dolgot. Jómagam semmi okot nem láttam a röhögésre. A saját lábnyomaimon sem mertem visszalopakodni, mert az első lépésektől fel nem robbant aknák időközben talán meggondolták magukat. Inkább a sofőrt noszogattam, hogy lóduljon, és hozzon ide valakit egy detektorral. Letolt gatyával estem csapdába. Ott szobroztam az elhagyatott, üres, néma sivatagban, egy hülye kaktusz mögött és a homokhoz szögezve, félpucéran dacolva a halállal. Még a gyászjelentésem sem fogja elbírni a nyomdafestéket."
Mutass kevesebbet
| ISBN: | 9789633550380 |
|---|---|
| Kiadó: | Park Kiadó |
| Kiadás éve: | 2015 |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás sorszáma: | 3. kiadás |
| Nyomda: | Aduprint nyomda |
| Borítótervezők: | Gerhes Gábor |
| Kötés típusa: | ragasztott papír |
| Terjedelem: | 244 oldal |
| Fordítók: | Sárközy Elga |
| Nyelv: | magyar |
| Méret: | Szélesség: 15.00 cm, Magasság: 21.00 cm |
| Súly: | |
| Kategória: | Életrajzok / Irodalom / Szépirodalom / Dokumentumregény / Történelem / Hadtörténelem / Művészetek / Fotóművészet / Irodalom / Szépirodalom / Riportok, Interjúk / Történelem / Ii. Világháború / Irodalom / Szépirodalom / Naplók, Levelek |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről
Amikor pár hete megnéztem a Capa in Color kiállítást (még bő egy hónapig tart egyébként), teljesen magával ragadott a jelenség, amit Robert Capának hívnak. A személyiség, amit (szó szerint) kitalált magának, amit közvetített magáról, a tehetsége, a fotói, az írásai, a karizmája, ami még ilyen közvetett módokon is simán érzékelhető volt. Nagy ötlet volt a szervezőktől a kiállítás végére olvasósarkot kialakítani a releváns kötetekkel, mert az győzött meg végleg arról, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Capa eredetileg írónak készült, és ez érződik is a könyvén. Lubickol az írásban, a történetek narrativizálásában, egy jó poén megfelelő helyen való leütésében. Nagyon élvezetes olvasmány, végig humoros és szemtelen, a megfelelő helyeken pedig hatásos. Az azért árnyalja a képet, hogy tulajdonképpen forgatókönyv alapnak készült, és érezhető is, hogy le vannak kerekítve, enyhén fiktivizálva vannak az események. Végignézve a kiállítást, felmerült a kérdés, hogy mi visz rá egy embert, hogy önszántából újra és újra visszamenjen a háborúba, és kockára tegye az életét? A könyv nem ad erre választ, vagy ha ad is, az talán szintén egy lekerekített, fiktivizált válasz. Az azért világossá vált, hogy Capa sokszor inkább csak sodródott az eseményekkel, és jó ösztönökkel (legalábbis addig, ameddig…) hozta meg közvetlen döntéseit, amiken sokszor nem látott túl. Nem tudom, mennyire hiteles látlelet ez a könyv a háborúról, mindenesetre nem rosszabb, mint egy jól megkomponált fénykép, amiről a mesteri fényképész pontosan tudja, milyen hatást fog kelteni. Az biztos, hogy ma reggel nyolckor én nem a héven ültem egy napfényes nyári reggelen, hanem egy hordó mögött bujkáltam a vízben Capával a normandiai partraszállás napján, miközben elesett katonák testei lebegtek körülöttünk. Na, az a rész van olyan erős, mint a legjobb fotói. Capa igazi tehetség és egyéniség volt, talán erre mondják, hogy ezerből egy.
Kevés kötetért adnék ki ennyit, de eez megérte az árát! (Igaz mikor én vettem még nem volt hábosúr infláció). A felét olvastam, majd hangoskönyként hallgattam, egymás után kétszer! Istenemre elgondolkodtam, hogy egy fél üveg Jack Daniels-el leülök az asztalhoz, veszek egy doboz cigit, előveszem a szekrényből a vén Contaxot, felrakom Tino Rossit és a füstön átmerengve meghallgatom még egyszer! Hatalmas volt! Azt pedig tegyük félre, hogy Robert Capa, meg haditudósító, etc … Én alapból csodálok mindenkit aki még a Huawei P20 előtt kezdett fotózni analóg módon. Legyen az Sumibácsi a hetedikről, vagy Robert Capa! Igen, Sumibácsi is nagy fotós volt, a 2+fél szoba lomosába hívott diát, nagyított papírképet, harcolt vadmacskával a Bükkben éjjel … ;)
Fantasztikus, magával ragadó.