Közöny

Meursault a modern elidegenedés (az eredeti cím: L'Étranger) megtestesítője, - a magához, környezetéhez, sorsához idegen fialatember drámája. Az első személyben előadott történetnek két része van: az első fejezetben halálraítélt hivatalnok felvillantja banális algíri kispolgár-életének hétköznapjait, melyben anyja temetésének képei, egy szerelem, barátok és ismerősök alakja, éretlenség, öröm és szelíd közöny - jelenik meg. Egy napon aztán a tengerparton, a rekkenő forróság fénysátra alatt, agyonlő egy arabot. A regény másik részében a hős a cella kőfalánál is keményebb belső világába zárva, mind távolabbról figyeli saját perét, a vallatást, a bírósági eljárást. // Részlet a könyvből: "Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. A menhelyből sürgönyözték: »Anyja meghalt. Holnap temetik. Tisztelet. Részvét.« Ebből nem derül ki. Talán mégiscsak tegnap. Az aggápolda Marengóban van, nyolcvan kilométerre Algertól. A kétórai autóbusszal megyek s még délután ott leszek. Így éjjelre ott virrasztok, s holnap estére visszajövök. Két napot kértem a főnökömtől, s persze ilyen ürügyre nem utasíthatta vissza. De láttam, nem volt ínyére a dolog. Pedig még mondtam is neki: - Nem tehetek róla. - Nem is felelt. Gondoltam, hogy ezt talán mégse illett volna mondanom. Végre is, úgy vélem, emiatt nem kellett elnézést kérnem. Inkább neki kellett volna kifejezni a részvétét. De talán megteszi holnapután, ha látja, hogy gyászban vagyok. Egyelőre úgy vagyok, mintha anyám még most is élne. A temetés után viszont végleg rendeződik az ügy és mindennek valahogy hivatalosabb lesz a színezete."

Mutass kevesebbet