Kulcs

"Most látom igazán - írja Juhász Gyula 1909-ben Kosztolányi első novellás kötetéről -, hogy mennyire lírikus ő, igazi lírikus, sőt szinte vehemensen és boszorkányosan erős lírai temperamentum. Mert ez az új kötet, a Boszorkányos esték, bár a szó hivatalos értelmében novellákat tartalmaz, mégis a fantázia és érzés lényege szerint igenis szintén líra, éppen olyan líra, mint amilyen a Négy fal között soraiban és főleg sorai között él, zokog, szomorkodik és vágyódik. A Boszorkányos esték olyan, mintha folytatása volna egy nagy szimfóniának, új hangszerekkel, új változatokkal és új falak között." A háború éveiben, de kiváltképpen a forradalmak két esztendejében, majd az ezt követő időkben egyre jelentékenyebb írások kerülnek ki tolla alól. A harmincas évek eleje az önmagával való számadás időszaka is: az Esti Kornél novelláiban életének legsúlyosabb, leggazdagabb emlékei, életművének és személyiségének legfontosabb kérdései fogalmazódnak meg, ötletesen, szikrázóan-szellemesen, játékosan-látványosan. Ezt az elegáns, parádés novellisztikát tetőzi be a Tengerszem című kötet néhány remeke. Ezeket már nem a líra vagy nemcsak a líra élteti, mint első időszakának novelláit, nem a magántermészetű lélektati rejtélyek és nemcsak remekül megszerkesztett epikumuk, hanem sokkal inkább a köznapibb, de súlyosabb és közérdekűbb emberi bajok és gondok, társadalmi érdekű lélektani konfliktusok. Életében lírikusként aratta legnagyobb sikereit, s bár életében is elismert prózaíró volt, ebben a minőségben mégis korunk becsüli meg igazán: a nagy emberlátót, a minden emberi titkok nagy tudóját, a szó utánozhatatlan művészetét tiszteljük benne,.

Mutass kevesebbet