Kútbanéző

A Kútbanéző Weöres Sándor legújabb lírai termését adja közre. A kötet szokatlanul személyes hangvételéről, a versek keletkezéséről - kérésünkre - a költő felesége, Károlyi Amy így vallott: ,,A XIX. század és századforduló mértéktelen költői én-kultuszát természetes reakcióként követte a személytelen költészet. Amennyire azonban a felduzzasztott én nem tudta elfedni a világot, az úgynevezett személytelen költészet sem tudta elfedni az én hangütését, legfeljebb más szájába adta vonzalmait és ellenszenvét a világ(történelem) történései iránt. W. S. szerint mind a két irányzat divathullám, s nem a címke fontos, hanem hogy jó-e a vers. Neki is voltak mindkét irányba tartozó versei, de az utolsó 15 év termése inkább szubjektív irányba tendál. Ebben a verscsoportban különös helyet foglalnak el az 1985-86-ban írt versek, melyek az én versei, de bárki magáénak fogadhatja őket, ahogy kivégzés előtt nemigen kérdi a lélek, hogy milyen költői irányban retteg a kozmikus ítélettől. Ezek a versek a lasceaux-i barlangfestmények verses rokonai. Az ősember nap mint nap veszélyeztetett létét varázsigékkel (rajzokkal) kibeszélő s a vallomás által megvédeni akaró kultikus igék. W. S. versei egy Mallarmén, Picassón, Keresztes Szent Jánoson, afrikai primitíveken és ókori mítoszokon nevelkedett ősember szavai. Évmilliós átöröklött félelmek szólalnak meg modernül iskolázott hangon, de archaikus erővel. Hogy személyes-e vagy személytelen ez a költészet, azt döntse el az olvasó, kinek a tollat fogó én legbensőbb sejtjeit rázza meg s alakítja át lélekké."

Mutass kevesebbet