Kutyafülűek

Apró-cseprő civódások, irigykedések, csínytevés utáni megszeppenések, a kitörő életkedv szertelenségei, a hetedik szomszédig zengő szülői dorgálás álharagja, az igazságtevés fájdalma és reménytelensége, ami mégiscsak mindig bizakodásba fordul - ebből a számtalan hangból áll össze ennek a novellafüzérnek a családi kórusa. Ki kit szeret jobban és még jobban és legjobban a két szülővel együtt immár nyolctagú, szűkebb családban, amely az unokatestvéreket hozzászámítva, valóságos, kisebbfajta nemzetséget alkot? Nagy elemzőkedvvel, átéléssel, finom humorral, látszólag könnyed, szórakoztató módon, valójában felérő pontossággal írja meg észleleteit a szerző mindezekről. A könyv lenyűgöző hatása semmit se csökkent első kiadása, 1966 óta: fikarcnyi érzelgősség sincs benne, mégis minduntalan lefegyverzi a legellenállóbb olvasót is tisztán sugárzó érzelmeivel. Végtelen szeretettel és tudással, hozzáértéssel és művészi gonddal elemzi a gyermekkor látszólag egyszerű, de mégis oly gubancos világát.

Mutass kevesebbet