Lenin Zürichben

Szolzsenyicin kora ifjúságától tervezte egy hatalmas regényben megírni, ábrázolni az 1917-es nagy októberi forradalmat. Tervének valóra váltására 1971-től került sor, azóta négy hatalmas kötetben (ő úgy nevezi, hogy "csomóban", értsd csomópontban) dolgozta fel az orosz történelem alakulását az első világháborútól 1917-ig. Az eddig megjelent művek közös címe Vörös kerék, és az eseményeket 1917 áprilisáig követik nyomon, addig, amíg Trockij is megérkezik Oroszországba emigrációjából, és a pályaudvaron az ugyancsak nem régóta otthon tartózkodó Lenin fogadja. Az egyes kötetek általában csak tíz-húsz nap eseményanyagát közvetítik (ezért "csomók"), méghozzá a dokumentumpróza, a történelmi esszé és - természetesen - a szépirodalom eszközeivel egyszerre. A hatalmas és egyedülálló vállalkozás mérhetetlenül sok szereplőt mozgat, fiktív alakokat éppúgy, mint jelentős történelmi személyiségeket, eredeti dokumentumokat (pl. hadijelentéseket, újságcikkeket stb.) csakúgy beépít szövetébe, mint realista életdarab-ábrázolásokat vagy álmokat és víziókat. E nagy műből a szerző több nyelven is kiadta a harmadik csomó Leninre vonatkozó, kisregény terjedelmű részleteinek egybefüggővé alakított részt, Lenin Zürichben címmel. A most megjelent magyar változat azonban - a szerző kívánságára és közreműködésével - ennél jóval bővebb, bár az egész műhöz képest természetesen nagyon is rövid, mintegy háromszáz oldalas "kivágat". Nagy előnye az eddigi, hasonló című változatokhoz képest, hogy a Vörös kerék mind a négy kötetéből állítja egybe a Leninre vonatkozó részeket, önálló, önelvű regényként. A kötet így - persze időrendi kihagyásokkal -a fontos, nem feltétlenül a politikatörténet, hanem a nagyregény szempontjából fontos epizódokra koncentrál, vagyis bemutatja Lenin néhány napját 1914-ben, a háború kitörése utáni hónapban, 1916-ban, a zürichi emigrációban, valamint 1917 márciusában és áprilisában, Pétervárott. A Lenin-portré, ami a kötetből kibontakozik, természetesen korántsem elfogulatlan; nem túlzás a szó: Szolzsenyicin gyűlöli Lenint. Az általa felépített figura nevetségesen tájékozatlan, a legfontosabb eseményeket nem hogy nem látja előre, de bekövetkezésükkor sem hiszi el őket (a háború kitörését, a februári orosz forradalmat stb.), mindig utólag építi be őket koncepcióiba, amelyek ostobák és embertelenek; Lenint magát csak a hatalom, saját hatalma érdekli, ráadásul béna, tehetetlen és irtózik minden igazi cselekvéstől, döntéstől. A véletlen jár a kezére, valamint a "világállapot" (az ostoba szociáldemokraták, akik nem ismerik fel, mit is akar Lenin, a német diplomácia és vezérkar, amelyek eszközként használják stb.). A mű ebben a redukált formában egyetlen óriási Lenin-ellenes pamflet. A könyv nélkülözi az eredeti mű hatalmas epikai erejét és sodrását, emberábrázolásának tolsztoji gazdagságát és szépségét, pamfletként azonban - épp az író izzó gyűlölete okán - a maga módján zseniális. - Sokak érdeklődésére számíthat. (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői)

Mutass kevesebbet