Magyar földrajz I. (reprint)

Előszó: Mielőtt olvasóink elmélyednének ennek a műnek olvasásába, meg kell hallgatniok néhány szót célkitűzésünkről, az anyag meghatározásáról és megválasztott módszerünkről. Bevezetésünk első tétele annak a területnek kiszabásáról szól, melynek képét nem megrajzoljuk, hanem inkább csak vázolgatjuk. Eddig minden elődünk Magyarország földrajzát írta. Senkinek sem kellett magyarázni, hogy ez az ország milyen határokig terjed, meddig ér. Éles vonalakkal körülszabott, világos, pontos térfogalom állott ezerkilencszáztizenkilencig szemeink előtt. Mindaddig, míg be nem következett ennek a kristályszerűen éles határvonalú országnak második felosztása. Azóta már nem egységes a Kárpátok és az Adria között lakó népességnek és az azokon túl élő emberiségnek képzete az országról. Richthofen, Kína nagynevű geográfusa rámutatott a földrajztudománynak ama súlyos nehézségére, hogy ennek a tudománynak éles határvonalat kell kirajzolnia a térképre akkor is, ha a természetben ilyenek helyett széles sávok vannak. Tudnunk kell azt is, hogy ahány földfelszíni jelenség van, annyiféle elterjedésük határa. Egy országnak határait akármilyen egyetlen földfelszíni jelenség elterjedése szerint mindenki meghatározhatja, csak éppen a geográfus nem. A geográfusnak a százféle határvonal kirajzolása után, valamennyinek szintézisével kell a tájegységek főhatárait térképre vésnie. Ha a közfelfogás többségi ország-fogalmára támaszkodik, akkor ítéletére senkinek sincs szüksége, s maga mondott le a kutatás feladatáról. Mi földrajzunkban még annak a Kárpát-hegyrendszernek határszerepét is vizsgáljuk, melyen a százféle határvonal nagy többségének egybeesését első szempillantásra látni lehet.

Mutass kevesebbet