Prinz Gyula

Prinz Gyula (1882–1973) kiemelkedő magyar geológus, geográfus és néprajzkutató volt, aki jelentős mértékben hozzájárult a hazai földtudományok fejlődéséhez. Különösen ismert közép-ázsiai expedícióiról, ahol a Tien-san hegységet térképezte fel és geomorfológiai kutatásokat végzett. Nevéhez fűződik a Tisia-elmélet kidolgozása, amely a Kárpát-medence kialakulásának máig releváns alapja. Prinz Gyula professzorként oktatott Budapesten, Pécsett, Kolozsváron és Szegeden, sőt a Pécsi Tudományegyetem rektori tisztségét is betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, és számos kitüntetésben részesült. Liberális gondolkodású tudósként a fajelmélet ellen foglalt állást, és az ötvenes években a Rákosi-rendszer kritikája miatt háttérbe szorult. Munkásságát halála után rehabilitálták, és ma is az egyik legjelentősebb magyar földrajztudósként tartják számon. Emlékét számos szobor és emléktábla őrzi Magyarországon. (Az életrajz a Wikipédia és más nyilvános források alapján készült.)