Magyar Nemzeti Galéria - Barokk egyházi festészet

A 18. század közepén erre a helyre tervezték a király, pontosabban akkoriban a királynő, Mária Terézia hálószobáját. A barokk uralkodói reprezentáció ehhez termet kívánt, az épülettömb közepén, a fő- és legmagasabb terű, azaz az első emeleten, a Dunára nézőt, kelet felé tekintőt, hogy a felkelő nap sugarai rögtön odavetüljenek, s a király reggeli kelte párhuzamot nyerjen a napéval. A palotának ezt a részét akkor kívül íves körvonalú álkupola koronázta - bent és teremben középen, szemben a középső ablakkal állt a mennyezetes kettős ágy. Nem sokáig, mert a gyakorlatias államérdek aztán szerzetesi intézmény, majd hamarosan a Pest-Budára helyezett egyetem céljára építtette át a palotát. A keletre néző hálónak megfelelő, de nagyobb, nyugatra néző trónteremből egyetemi aula lett. Éppen a díszhálóhely és fölötte a tetőn a kupola helyére tornyot emeltek a magasba - az új egyetem csillagvizsgálóját. Két emberöltőnél ez nem ért meg többet: a palotát a 19. században háromszor bővítették és módosították. Korunkban a budavári palota múzeumi célt kapott. A két főhely, a trónterem és a hajdani uralkodói háló együttesének építészeti gondolatából kevés maradt. A legutóbbi, a korunkbeli újjáépítés ezért meghagyott belőle annyit, amennyit a kiállítás megrendezésében mégis hasznosítani lehetett. A trónterembe kerültek a középkori szárnyasoltárok. Nem templomi, hanem a teremnek megfelelő múzeumi kiállítás-szerű elrendezésben. A szárnyasoltárok két-három évszázaddal későbbi utódát, a barokk oltárműveket az egykori díszhálóterem helyén, elődjével mintegy rendezői párhuzamban, hozzá hasonlóan kívántuk bemutatni. Egyik is, másik is legfontosabb együttese a Régi Magyar Gyűjteménynek - mindkét forma a hazai tábla- és vászonképfestésnek legigényesebb, nagy hatású műfaját alkotta.

Mutass kevesebbet