majkus

Kisnyomtatvány. Részlet: Siniša Majkus korán felfedezett tehetségét és gazdag képzelőerejét a zágrábi Képzőművészeti Akadémia grafika szakán kamatoztatta, mégpedig Miroslav Šutej mentorátusa alatt, kinek kezei közül a 90-es években a fiatal grafikusok azon remekbeszabott generációja került ki, melynek több tagja is tanulmányai befejeztét követően a képzőművészet más ágainak felfedezésére indult. Majkus már a tanulmányai végefelé a térbeli rajzzal kezdett el kísérletezni, majd ezt követően művészeti kiteljesedése folyamán a horvát kortárs szobrászművészet kiváló és teljes mértékben páratlan művészegyéniségévé nőtte ki magát. Majkus munkássága során végig a formára, a művésziségre és az esztétikára összpontosít, ellentétben a horvát kortárs szobrászművészet másik pólusával, amely alapvetően a műalkotás szociális dimenziójára fókuszál. Alkotóművészetének tágabb kontextusában - kezdve az organikus alakzatoktól, melyek rozsdás felületükkel a huzal valódiságát hangsúlyozzák, a színezett formákon át, melyek a térbeli grafizmusnak festészeti jelentőséget kölcsönöznek egészen a konstruktivisztikus architektonikus objektumokig, melyekben a geometrikus és az organikus szokatlan szimbiózisban él együtt - igyekeztünk bemutatni a magyar közönségnek a művészt, aki a horvát kortárs művészet megkerülhetetlen jelenségeként mint egy húsz évnyi munkásságával ért el áttörést a szobrászati médium határainak megértését illetően. Ez az előrelépés mindenekelőtt a modernitás tradíciójától és a szobor, mint térbeli tömeg és test konvencionális értelmezésétől történő radikális elszakadásban, illetve a rajznak, mint síkbeli, kétdimenziós közegnek a hagyományoktól teljesen eltérő értelmezésében nyilvánul meg (R. Vuković). Az európai művészetben a különféle képzőművészeti médiumok asszimilációjának folyamata a posztmodern 80-as évek végén bekövetkezett térnyerésében gyökerezik.

Mutass kevesebbet