Megtaláltam

A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület hivatásának vallja néhai főnökasszonya, Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér, költő és műfordító szellemi hagyatékának gondozását, versei és műfordításai összegyűjtését és újra megjelentetését. Teszi ezt nemcsak azért, mert mint jogutódja, erre felhatalmazást kapott tőle, de elsősorban azért, mert tudja, mennyire népszerűek a Túrmezei versek, s határainkon innen és túl idézik azokat igehirdetésekben, szavalják szeretetvendégségeken valamennyi felekezet alkalmain. Túrmezei Erzsébet életében a következő verseskötetek jelentek meg: „Őszből tavaszba" (a megjelenés évei 1938., 1945., 1997) - „Ének földrengéskor" (1941) - „Reméljetek velem!" (1945) - „így leszel áldás" (1968., 1970) - „Emberré lettél, hogy ember legyek!" (1979., 1991) - „Most élni - küldetés!" (1984) - „Adventtől Adventig" (válogatás az előző kötetek anyagából, 1984) „Csodát virágzik a jelen" (1995). Már a költő halála után jelentettünk meg egy gyermekrajzokkal illusztrált gyermekverseket tartalmazó gyűjteményt „Zümmögő dalocska" címen. Megszámoltuk, hogy a kötetekben összesen 870 Túrmezei vers illetve műfordítás szerepel. S az elkészített ábécés lista alapján bármelyik kezünkbe került versről azonnal megállapítható, benne van-e valamelyik kötetben vagy sem. A hallgatás éveiben gépírásban terjedt kéztől kézig két kötet: a „Sürgess, tűnő nap!" (1951) és az „Itt és most" (1958). Az ezekben szereplő versek mintegy kétharmada megjelent a később kiadásra került kötetekben. El kellett döntenünk, hogy a több „pepita"-füzetet betöltő ifjúkori verseket, melyeket Túrmezei Erzsébet nem tartott megjelentetésre alkalmasnak, - igen csekély kivételt téve - nem adjuk nyomdába. E verseket a költőnő megtérése és diakonisszának való elhívása előtt írta, s ha művészileg nem is volt ellene kifogása, Krisztustól nyert hitével és hitvallásával már nem tudta összeegyeztetni azokat.

Mutass kevesebbet