Megzendül az erdő

Sinka István közel tíz esztendőn keresztül élt Vésztőn. Előbb az uraság juhait legeltette, majd alkalmi munkák végzésével, napszámosként kereste a kenyerét. Ekkor, a 80 filléres napszámok idején írta korai verseit, a himnuszokat. Erről a korszakról tanúskodik a Vésztőről indult – Sinka István pályakezdése című kötet, amelyet 1981-ben jelentetett meg a Nagyközségi Tanács, egy évvel megelőzve az ünnepi alkalmat: a költő születésének 85. évfordulóját. Most Sinka István 90. születési évfordulójáról kívánunk méltóképpen megemlékezni, ezért eddig közöletlen költeményeiből és nehezen hozzáférhető, régi verseiből szerkesztett kötetet adunk ki, ápolva a költő emlékét és hagyatékát, amelynek jelentős része mindmáig ismeretlen volt. Vésztő nagyközség több mint 15 éve tudatosan törekszik a Sinka-hagyomány ébresztésére. Emléktáblával jelöltük meg a költő egykori hajlékát, de ez csak a kezdet. Arról sem tettünk le, hogy alkalmas időben megvásároljuk az épületet és emlékházzá alakítsuk. Számos irodalmi estet és jónéhány emlékülést rendeztünk. 1982. augusztus 25-én, amikor a mágori történelmi emlékhelyet avattuk, Sinka István Kincskereső című versével nyitottuk az ünnepséget. Ezt a himnuszt a költő Mágoron írta, a domb tövében, a juhokat is ügyelve. 1982. szeptember 24-én, Sinka István születésének 85. évfordulóján, a vésztői Művelődési Házban, az ünnepi esten, a Forrás Kör előadóművészei jónéhány ismeretlen forradalmi verset szólaltattak meg, a költő hagyatékából. Most a Megzendül az erdő című kötet megjelenésével ezek a ritkán hallott költemények is közkinccsé válhatnak.

Mutass kevesebbet