Mikszáth-emlékkönyv

Kötetünk ünnepi kötet, hiszen az évfordulós megemlékezés szándékával született, reméljük azonban, hogy a méltó ünneplés követelményeit nem csak formai tekintetben elégíti ki. Más és több, mint alkalmi írások gyűjteménye, személyesebb: a szerzők többségét - még a legfiatalabbakat is - évek, nem egyszer évtizedek óta lankadatlan érdeklődés és munkálkodás fűzi Mikszáth Kálmán életművéhez. A személyesség - ezen túl - sokszor már magából a témaválasztásból kitetszik, némelykor pedig igen határozottan megjelenik az előadásmódban is. Alkalmi - s minden bizonnyal egyszeri - azonban e kötet szerzőinek együttese, amelyben egymás társaságában szerepelnek a beérkezettek és a kezdők, tudósok és tudósjelöltek, irodalmárok és (művelődés)történészek, egyetemi és középiskolai tanárok, itthoniak és külföldön élők, magyarok és nem magyarok: mindazok, akik vállalkoztak az Emlékkönyv társszerzőségére. Miközben, más megemlékezőkkel együtt, arra készülünk, hogy megalkossuk az ezredvég Mikszáth-képét, de legalábbis megrajzoljuk jellegzetes vonásait, azt kell tapasztalnunk, hogy nem csak a művekhez kapcsolnak bennünket régi, meghitt érzések, hanem (az elfogadás és elutasítás titkolt vagy bevallott gesztusával) szorosan kötődünk a több mint százesztendős Mikszáth-irodalom értelmezéséhez és értékeléseihez is. Talán éppen ezért uralják a saját Mikszáth-kép megformálásra való törekvéseinket az életmű öntörvényű egységbe rendező sokszínűségének, sokféleségének hangsúlyozása mellett az utóélet, a recepció kérdései. A végső eredmény talán nem lesz több, mint hogy sikerül megtörnünk az irányzatos értelmezések évtizedes egyeduralmát. Azzal pedig, hogy a magunk szempontjait, módszereit és hangját vállaljuk, arra biztatjuk a századvégi olvasót, hogy a maga szemével tekintsen Mikszáth elbeszélő világára.

Mutass kevesebbet