Minden dolgok vége

"Újabban az apokaliptikus intonáció nagyon hangossá és fülsértővé vált a filozófiában" - írja Heller Ágnes. - "Az erős és néha sivító intonáció pótolja az apokaliptikus víziók elvesztését. Az ember még mindig kapkod; le kell zárnia, megjelölnie, elpecsételnie, s feltörnie a pecsétet. Ez a "vég", mely jelentést ad az esetleges világnak." Immanuel Kant és Jacques Derrida kötetünkben szereplő írásai (A filozófiában újabban meghonosodott előkelő hangnemről, Minden dolgok vége - ,no apocalypse, not now) erről a hangosan-hangzatosan megkísértett és saját képünkre formált végről bocsátkoznak dialógusba. De egyszersmind a nyugati filozófia legkevésbé hallható "végszavának" is hangot adnak - magának a "hangnemnek", amely hol a végső dolgokba beavatottak szólamára akarja eleve ráhangolni a gondolkodást, hol a minden dolgok végét újra és újra bejelentő apokaliptikus szózatokéra. "Ámde miért is várakoznak az emberek egyáltalán valamiféle világvégére? S ha ezt rájuk hagynánk is, miért épp egy, az emberi nem túlnyomó része számára rémületes végre várnak...?" Kant "Tehát mi, a modern idők Aufklärerjei nem szűnünk meg elítélni a szélhámos apostolokat, az "állítólagos küldötteket", akiket senki sem küldött, a hazugokat és a hűtleneket, a történelmi küldetéssel hivalkodók dagályosságát és felfuvalkodottságát, akiktől senki sem kért semmit, és akiket senki sem bízott meg semmivel. A legjobb apokaliptikus hagyományon belül maradva folytatjuk-e hát a hamis apokalipszisok elítélését?" Derrida

Mutass kevesebbet