Mindenhez közel

Két novellás kötet (Az eltűnt szoba, 1975, A felelős, 1979) és két nagy sikerű regény (A veréb századik lépése, 1979, A védőirat, 1981) után ismét a rövidebb műfajjal jelentkezik Bólya Péter. A tömör, rövid lélegzetű, műfajilag rendkívül igényes írások hősei végzetesen magányos különállók - beilleszkedésre képtelen emberek, akik a "normális" életvitelben önmaguk, vágyaik-céljaik megsemmisülését látják, s a "tisztes" lét ezért örökre elérhetetlen nosztalgia marad számukra; különcként minduntalan provokálják szeretteiket, környezetüket, tetteikben ott az örökös kihívás -, nem csoda, ha folyton a halál árnyékában járnak, akár mint az elmúlás tanúi, fenyegetettjei, akár mint önkéntelen okozói. A Pelbárt-novellák sorozat darabjainak hőse a kudarcot vallott író, aki önemésztő harcában végigjárja a földi pokol bugyrait: az elvonókúrát, az öngyilkososztályt, az elmegyógyintézetet, hogy végül a hegytetőn ülve számoljon le eddigi életével. A groteszk öniróniából, könnyed humorból, vaskos realizmusból összegyúrt stílus nem előzmények nélküli Bólya Péter írás-művészetében; a Pelbárt-novellák azonban új hangjának megtalálását jelzik, miként a sajátos képzelet- és álomvilág is, amelybe az író elvezeti olvasóit.

Mutass kevesebbet