Mint a szarvas a folyóvizekre

Egy ​erőteljesen nagyvárosiasodó, de még sok tekintetben kisvárosi, sőt imitt-amott egyenesen falusias jellegű budapesti kerület vallási viszonyait ábrázolja és elemzi az 1980-as évek első felében készült szociográfiai riportkötetében Bálint B. András. (Az olvasónak, négyszemközt, elárulhatjuk, hogy a mindvégig gondosan elhallgatott nevű kerület: Pestlőrinc, a hajdani Szentlőrinc.) A szerző lelkészekkel, papnövendékekkel, párt- és tömegszervezeti funkcionáriusokkal, hívő, hitetlen s e vonatkozásban közömbös kerületi lakosokkal beszélget véleményükről, meggyőződésükről, az állam és egyházak viszonyának helybeni alakulásáról, a hitélet intenzitásának hullámzásáról, a katolikus papi nőtlenségnek vagy a fiatalok házasság előtti nemi életének vallási megítéléséről, az abortuszról, a vallásos életnek a megszokott keretekben, illetve az egyre szaporodó s a különböző felfogásoknak, szemléleti árnyalatoknak nagyobb lehetőséget biztosító vallási közösségekben gyakorolt formáiról, a létező szektákról, tényleges és formális hitről, a vallásoktatás igényéről és gátoltatásáról – és még számos, az alaptémával összefüggő izgalmas kérdésről. A kötethez a filozófus és vallástörténész Horváh Pál írt a felvetett problémákat tudományos igénnyel általánosító, eligazító utószót.

Mutass kevesebbet