Motívumnak jó lesz

Sikeres, pózoló "nagymenők" között, lezárt sorompók előtt hogyan találja meg helyét a fiatal művész, aki úgy érzi, sokra hivatott, van mondandója a világ, az emberiség számára, de nemcsak az érvényesülés lehetőségeit nem találja, hanem a morális alapot sem, ahol szilárdan megvethetné a lábát és megteremthetné a maga világát? Megpróbálja ugyan megőrizni a maga szuverén egyéniségét,de ez a szuverén én nagyon is málló anyagú, javarészt póz és máz - világnézetének kontúrjai bizonytalanok, elmosódottak, jelleme nem elég szilárd, nem tudja pontosan, mit kezdjen önmagával. Túlságosan csábítja a pénz és a siker, az életforma, amit lelke mélyéből megvet, ami ellen mellesleg foggal-körömmel mégsem. Különböző szerepekben, ez a fiatalember a hőse Marosi Gyula két kisregényének. A fővárosba került vidéki fiatalember jobb híján modellt áll egy hírneves szobrásznak - az úr közreműködésével készül el a pikulás ifjú majdan felállítandó, derűt, harmóniát sugárzó szobra egyik közterünknek. - Egy szerencsés véletlennek megírását a még ismeretlen fiatal íróra; a film forgatása köré fonódik a másik, címadó kisregény a Motívumnak jó lesz története. A két kisregény szerzőjéről, a második kötetével jelentkező Marosi Gyuláról e helyütt talán elég is annyi, hogy otthonosan mozog választott műfajában a szatírában, kaján élvezettel és élvezetesen írta regényeit (különösen a Motívumnak jó lesz groteszk realizmusa remek). Atmoszférája szuggesztív, szövege lendületes, ritmusa sodró, karakterei kitűnőek. Kíméletlen és mulatságos történeteiben harapós irónia és önirónia, epés, robbanó indulatok sisteregnek.

Mutass kevesebbet