Napnyugati kávéház

Műfajt teremtett Méliusz József kávéház-könyveivel; olvasói, kritikusai és maga a szerző is körülírni, meghatározni próbálják az eredményt, amikor vallomásnak, emlékezésnek, naplójegyzetnek vagy esszéregénynek nevezik az eddig megjelent három kötetet. Ha jól meggondoljuk, nem is az elnevezés lényeges, hisz abban úgysem sűríthető e kötetek legjellemzőbb vonása, tételesen megfogalmazott vagy sugallt célkitűzése: az emberi és nemzeti önmeghatározás eltökélt szándéka az Európával, az egyetemessel való állandó összevetés igényével párosítva. A kávéház-sorozat első darabja, az Illúziók kávéháza 1971-ben jelent meg. (Alcíme: Vallomások 1966-1971.) Az írói élményt, melyből e könyvek sarjadtak, Méliusz az előszóban így határozza meg: "Megint előttünk az irodalom egész láthatára..." A második könyv 1977-ben követte az elsőt Kávéház nélkül címmel (alcíme szerint: Emlékezet és vallomás), majd 1982-ben a Trazit kávéház (Utazás és álom) látott napvilágot. Folytatja a sort a most megjelenő Napnyugati kávéház - ezúttal eligazító alcím nélkül -, amely az eddigi kötetek majd minden jegyét magán viseli. Ezek leghangsúlyosabbika a már említett önvizsgálat az 1968-as Párizs, a francia kultúra tükrében, vagy egyéni és társadalmi tudatosságunk megmérettetése az 1970-es spanyolországi politikai perek összefüggésében. Kiderül tehát, hogy franciaországi és spanyolországi benyomásokról, az utazás közben született gondolatokról, gondokról ír Méliusz. A könyv első része, a párizsi út felidézése jó alkalom - hányadszor immár az életműben! - a román és romániai magyar avantgarde európai konstellációba helyezésére. Újra rájövünk, hogy Méliusz kitűnő ismerője ezeknek a mozgalmaknak (és itt nemcsak az irodalmi avantgarde-ra gondolunk, de legalább oly mértékben a képzőművészetire), a francia kultúrának. Nem csupán műveltségélmények tárháza azonban ez az első rész, ugyanakkor beszámoló, a francia valóság tüzetes számbavétele. A könyv második fele: Spanyolország és Franco-rendszer utolsó éveiben. Krónikása és értelmezője az eseményeknek Méliusz, s könyvének lapjai az ember mindenkori megaláztatása elleni manifesztumok. Valóság és fikció ötvözésének példája a Napnyugati kávéház. Az "átpoétizálás", a többszörös és bonyolult áttételezés teszi talán, hogy leginkább mégiscsak regény.

Mutass kevesebbet