Németóra

1953 tavaszán németórát tartanak egy Hamburg melletti javító-nevelő intézet fiatalkorú elítéltjeinek. Iskolai dolgozatot kell írniuk a kötelességtelesítés örömeiről. Az egyik növendék. Siggi Jepsen az óra végén üresen adja be a füzetét, nem tud mit írni, mert annyi emlék tolul fel benne. Végül mégis megírja a dolgozatot - amely tulajdonképpen a regény másik szála, és más idősíkban játszódik, 1932-44-ben. Siggi emlékei alapján kibontakozik a háború alatti Németország körképe, és az akkor lehetséges kétféle magatartásforma a másik két főszereplő alakjában, a rendőrében és a festőében, akit eltiltottak a festéstől, mert nem a náci ideológiának megfelelően alkotott. Siggi fiatal életének legnagyobb élménye az emberi magatartás e két mintája: a vélt kötelességét minden meggondolás nélkül teljesítő alattvalóé, és az egyén-társadalom-szabadság harmóniáját képviselő művészé. A Németóra szenvedő főhősének, első személyű elbeszélőjének, a lelkileg megrokkant és - a háború után - fiatalkorúak javító-nevelő intézetébe került Siggi Jepsennek rendőr őrmester apja is csak a kötelességteljesítésben lelte örömét: következetesen végrehajtotta a kapott utasítást, gondoskodott róla, hogy egy festőművész, akit eltiltottak hivatása gyakorlásától, ne festhessen többé. Mindegy, hogy a festő gyermekkori játszópajtása, felnőttkori barátja, mindegy, hogy míg ő konokul, vakon teljesíti a kötelességét, családja széthull, gyermekei elpártolnak tőle, és az is mindegy, hogy vége-e a háborúnak, változott-e a világ, hogy ellenfelévé válik-e legkisebb talán legkedvesebb gyermeke is: számára az elfogadott kötelesség mindhalálig kötelesség, és minden cselekvés helyes, ha kötelességteljesítés az indítéka.

Mutass kevesebbet