Opálka és a forgószél (dedikált)

Katkó István. Opálka és a forgószél. Budapest, 1956. Magvető Könyvkiadó. 250 + [2] p. Dedikált! Katkó István (Jászjákóhalma, 1923. június 17. – Budapest, 2000. február 13.) író, újságíró. 1936–1938 között Budapesten tejcsarnokban, mosodában, péküzletben kifutófiúként tartotta el magát. 1945–1949 között újságíró volt vidéken (Békéscsaba, Szeged, Pécs, Kaposvár), majd a Népszavához szerződött üzemi riporternek. 1958–1983 között a Magyar Televízió irodalmi rovatának vezetője és főmunkatársa, majd 1983-tól nyugdíjasként művészeti tanácsadója volt. Elbeszéléseiben és regényeiben háború utáni élményeit, ifjúságának emlékeit írja meg. Későbbi műveiben a munkásszármazású értelmiség válságait, az új, visszásnak érzett társadalmi folyamatokat mutatja be realista, olykor szatirikus jelleggel. "Történetünk hőse, Opálka Béla könyvkereskedő ezen a nyirkos, kora tavaszi napon fázósan üldögélt boltjában. Egy megviselt Shakespeare-kötet fedőtábláját törülgette. Kint csepergett az eső. A szemközti református gimnázium ódon háztetőjén tompán csillantak a vízcseppek. A sarki, lövedéktől megdőlt hirdetőoszlopról vastagbetűs plakátot ráncigált a szél. A szélét már kirojtozta az eső. ...ommunista Párt - pillantott rá Opálka szórakozottan, majd mélyen felsóhajtott. Az utcán most egy katonai teherautó haladt keresztül. A könyvkereskedő megbámulta egy pillanatra az idegen egyenruhás, hosszú szuronyos, furcsa szláv katonadalt éneklő férfiakat. Visszafordította fejét és tűnődve nézett a régi könyv fedőlapjára nyomott drámaíró arcképére. Ismét sóhajtott, ezúttal még hosszasabban. Opálka tekintete az olajozott padlóra tévedt. Egy vékony, papírfedelű füzetecske hevert a létra mellett, rajta egy ormótlan cipőtalp nyoma. Nehézkesen lehajolt érte, felemelte, majd kabátja szélével végigsimította. Belelapozott." Félvászon illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet