Pezsdülés

Határ Győző (1990-ben): Irigyellek, Tomikám. Higgyem-e, hogy komolyan gondolod megírni az egész trilógiát, nemcsak hitegeted az embert? Kabdebó Tamás: Semmit soha nem gondoltam komolyabban. Minden, amit eddig írtam, egész kétnyelvű irodalmi működésem: előtanulmány ehhez a folyamregényhez. Határ Győző: Roman Fleuve, regényfolyam, avagy a folyam regénye? Kabdebó Tamás: A Duna regénye. Három részben, hasonlóan a folyóhoz, ami három szakaszra osztódik. Felső-, Középső- és Al-Dunára. Ámbár az én szakaszaim nem geográfiai kategóriák, hanem egyrészt idősíkok - amelynek mindegyike történelmi fogantatású -, másrészt egy család történeti viszonylatai. Úgy képzeld el az egészet, mint egy vízrendszert, hol minden megannyi ágra, holtágra, morotvára, vízmosásra, csobogóra oszlik, aztán a kis vizek megtérnek a nagyhoz: az anekdoták, a mellékösvények, a kirándulások ismét egyesülnek a fővonallal, úgy, ahogy a mindennemű mellékfolyók beletorkollnak a folyamba. A Dunának közel kétszáz mellékfolyója és holtága van, a Danubius Danubia csaknem kétszáz szereplőt mozgat a Duna-medencében, tehát 3000 kilométeren és 200 éven át. Nem tudom, mennyire sikerül majd, de én úgy tervezem, hogy a három összefonódó kötetem: az Árapály, a Pezsdülés és a Forrás külön-külön is állja meg a helyét. Mert gondold el, aki csak a Komáromtól Mohácsig tartó Duna-szakaszt ismeri, de azt széltében, hosszában, mélységében, eveztében, úsztában, buktában is, az azért jól ismeri a Dunát. Hasonlóképpen: aki csak a Pezsdülést olvassa, de azt odafigyelve és alaposan, az azért megismeri mind a folyó, mind pedig a regény hőseinek természetrajzát, valamint keresztmetszetét kapja az 1848/49-es időknek és az 1960-as évek elejének is. Ezt a folyamregényt úgy kell fölfogni, mint egy vastag kötelet, amit három erős, de vékonyabb kötélből fonnak.

Mutass kevesebbet