Poétai versengések

Én eredetileg egy komolytalan könyvet akartam írni vers és nevetés, líra és játékosság összefüggéseiről. Az 1981-ben megjelent és nyomban el is fogyott Kiment a ház az ablakon című vaskos kötetben meg akartam mutatni, hogy Christian Morgenstern rajza költők nemcsak az örökkévalóságra függesztett tekintettel írtak verset a századok során; hogy a vidámság, a gondatlan kedély, a tréfálkodó kedv, a csúfolkodás, vagy akár egy képtelen formai ötlet is lehet versírásra indító alkalom mindenkor. Hogy a költő nemcsak vátesz és próféta: univerzumába olyan szerepek is beletartoznak, mint a nevettetőé, a játékosé, a clowné. Ez a kísérlet már másfél évtizede sem sikerült, hiszen a nevetésre késztető költészet gyökerei épp oly messze vezetnek, mint a líráé általában; nincs cenzúra: játék és költészet gyökerei egyaránt a mítoszban erednek. A réges-rég kaphatatlan könyv példatárát most jócskán kibővítettem, s az összetartozó fejezetek részenként, sorozatszerűen fognak megjelenni, csak az eredeti címlap emblémája közös: Kiment a ház az ablakon. Legközelebb csúfolódók és újkori paródiák, aztán az erotikus (érzéki) és a dilettáns (érzéketlen) múzsa termése következik, majd vers-formajátékok és rímjátékok kavalkádja, hogy a nonszensz, abszurd meg az avantgárd immár célzottan játékos darabjai zárják a könyvsorozatot.

Mutass kevesebbet