Röpirat a nemzetnevelés ügyében

"A magyar nemzeti eszme mindig a minőség küzdelmének jegyében állott... A magyar szellemtörténet mindig teljes felelősséggel és egyénien felelt Európa nagy kérdéseire. S mindig mértékkel és önismerettel felelt. Amiből máshol véres forradalom lett, az nálunk átalakult szellemi és erkölcsi vitaanyaggá. Egy olasz író egyszer beszélgetés közben azt mondotta e sorok írójának, Magyarország azon kevés európai országok egyike, ahol ma is érzik az életen és az emberek gondolkodásmódján, hogy Napóleon itt csak Győrig jutott el. Ez igaz: de talán nem csak hadászati és történelmi véletlen, hogy Napóleon itt csak Győrig jutott el. A magyarság mindig egyénien vizsgálta, szűrte meg az európai sorskérdéseket, s a nemzeti öntudat szűrőjén párolta le a kérdésekből mindazt, amit a maga fejlődése számára szükségesnek és alkalmasnak ítélt. A magyarság, mint az európai keresztény műveltség, a humanizmus egyik utolsó keleti végvára, minőségi kultúrát épített az elmúlt évszázadokban, s ezt a művét leggyakrabban történelmileg rendkívül kedvezőtlen feltételek közepette végezte. Egy nemzet igazi értelme nemcsak az életforma és a nyelv, hanem a hatalomhoz, tehát a cselekvő létezéshez való szándék. A magyar nemcsak horizontálisan akart nemzet és hatalon lenni Európában, hanem még inkább vertikálisan. Ma sem akar mást.

Mutass kevesebbet