Regények

"Dózsa ​György szelleme lakott benne társbérletben Krúdy homokfutón vágtató hőseivel" – írja Illyés Gyula irodalmunk egyik legbonyolultabb, feloldatlan kettősségek erőterében élő egyéniségéről, Sarkadi Imréről, akinek életútja és írói pályája elválaszthatatlanul összefonódott a felszabadulás utáni másfél évtized történetével. Regényírói munkássága a móriczi hagyomány tudatos vállalásával és folytatásával indul, de a népi irodalom szigorú valóságtisztelete ugyanúgy nyomot hagy prózáján, mint ahogy benne vibrál a modern irodalom gondolati igényessége is. Egyszerre volt kedvenc írója Tolsztoj és André Gide, A boldog ember Móricz Zsigmondja és az Iszony Németh Lászlója. Ezt bizonyítja regényírói munkásságának két fontos pólusa: a Gál János útja és A gyáva. Közülük az első Veres Péter Pályamunkások-ja és Szabó Pál Isten malmai című regénye mellett a paraszti felszabadulás maradandó értékű művészi dokumentuma. A másodikban a \"látványos teljesítményekkel való önérdekű parádézást\", az alkotó életre való képtelenséget és gyávaságot állítja pellengérre főhőse alakjában. Regényírói pályájának e két pólusa között olyan remekek sorakoznak, mint a Tanyasi dúvad (amelyből a Dúvad című nagy sikerű film született), a Viharban, a Bolond és szörnyeteg (az Elveszett paradicsom című kitűnő drámájának regényelőzménye), amelyekben kivételes művészi erővel ragadta meg a szocialista építés kezdeti éveinek társadalmi összeütközéseit s az új társadalom alapvető erkölcsi problémáit. Kötetünkben két, eddig még kötetben nem publikált regénye is szerepel. Az Elmentek-visszajöttek a felszabadulást követő évben született, és a Szabad Szó című lapban jelent meg folytatásokban. A hadifogolytáborban játszódó történet közvetlen egyszerűségével és mélységesen humánus szemléletével, alakábrázolásával ragadja meg az olvasót. Hagyatékából került elő az Oszlopos Simeon, a nagy sikerű dráma korai (1948) regényfeldolgozása. Kötetünk a Sarkadi-életműsorozat első köteteként jelenik meg,

Mutass kevesebbet