Saulus

"Sokszor magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem. Egy hangyát megsimogatni!" Székely Magda írja a regényről: Aki a Damaszkuszi úton fölkel a földről, az már Paulus, a Biblia Pál apostola. Róla már nem szól Mészöly Miklós regénye. Magának a "pálfordulásnak" nem vagyunk tanúi tehát: a mű csupán Saulusnak, az új hit üldözőjének pszichológiai rajzát, érzelmi és gondolatvilágának metszetét adja. Mégsem fejlődésrajz ez a szó megszokott értelmében: ami előttünk lejátszódik, tulajdonképpen a probléma meggörcsösödése, kétségek és meggyőződések egyre elviselhetetlenebb megsűrűsödése, melyből teljesen előkészítve ugyan s mégis robbanásszerű váratlansággal lép ki majd az új állapot - mint ahogy a nagy pszichológiai váltások általában így, nem az intellektus ellenőrzött, világos fokain, hanem a tudat mély, naptalan rétegeiben készülnek elő. A cselekmény négy évvel Jézus megfeszíttetése után játszódik, Júdea földjén. A regény korábrázolása, történelmi atmoszférája, históriai és földrajzi hitele kitűnő, a történet jelene hallatlanul érzékletes. A Saulus történelmi regény, de problémaköre összetett, és elevenségében a XX. század szemléletét hordozza. Egy individuum ábráját adja, az adott történelmi körülmények között, de korunk bonyolultsági fokán, a modern filozófia és lélektan eszközeivel. Mindezt szűkszavúan, versszerű sűrűséggel, tömören felszikrázó hasonlatokkal, plasztikus és éles leírásokkal, egy magasfeszültségű próza száraz villódzásaiban.

Mutass kevesebbet