Sorsforduló I-II.

Csaknem húsz esztendeje, hogy kutatásunk programjába vette a magyar népi demokrácia történetének elemzését is. Ennyi idő nem elegendő ahhoz, hogy bonyolult történelmi helyzetek megítélésében kiérlelt, időtálló eredményekre jussunk, de ahhoz már elégséges, hogy lássuk a tennivalók sokaságát, napvilágra kerüljenek az alapkérdések, megszülessenek az első ígéretes munkák s megteremtődjenek a feltételei a további eredményeknek. Nehezítette az indulást, hogy ebből a húsz esztendőből is értékes évek mentek el különböző meddő vitákban; kezdetben még az is vitatott volt, hogy - történelmi távlat híján - lehet-e, kell-e, történész feladat-e kortörténetet írni. Természetesen nem hatottak kedvezően a kutatásra a szektás, dogmatikus évek politikai buktatói sem. Az 1956-os ellenforradalmat követő konszolidáció éveinek tisztultabb politikai légköre teremtett kiegyensúlyozott lehetőséget népi demokráciánk történetének ábrázolására. Ezután születhettek meg azok a művek, amelyek már alkalmasak voltak annak igazolására, hogy a marxizmus-leninizmus módszerével lehetséges a kortörténetírás, reális célkitűzés a magyar népi demokrácia legfontosabb történeti problémáinak a megközelítése is. Másrészt alkalmasak voltak arra, hogy termékeny vita induljon meg az alapvető elméleti kérdések tisztázására.

Mutass kevesebbet