Sulyok Gabriella: "Lélegző látóhatár" (dedikált)

Sulyok Gabriella soproni születésű – de folyamatosan budapesti és soproni kétlakiságában alkotó – grafikusművész életútját – tanulmányok, recenziók, interjúk, és természetesen a szerző grafikáin keresztül – bemutató míves kiállítású és igényesen szerkesztett kötet jelent meg a Vox Artis Alapítvány kiadásában. Az írások zöme a művésznek egy-egy, a művein keresztül való megmutatkozása – helyesebben szólva: lelki kitárulkozása – alkalmával született, egyszersmint ékes bizonyítékaként annak, hogy a képi nyelven megfogalmazott gondolat elemi ereje, az alkotói intellektualitás szférákban való lakozás energiái Sulyok Gabriella műveiben olyan nagyságrendeket öltenek, hogy azok a recenzorokat, a méltatókat, magukat még hosszú ideig tovább ellátják a műértelmezés, és -értés rejtelmeit (fel)fejtegető, irodalmi alkotásoknak joggal nevezhető, azokat ihlető élménnyel és erővel. Így – többek között – Dávid Ferenc, Supka Magdolna, Dalos Margit, Komoróczy Géza, Szakolczay Lajos, Gyurkovits Tibor, Száraz Miklós György, Földi Péter, Villányi László, N. Mészáros Júlia Sulyok-ihletésű, a maguk nemében is esztétikai élményt nyújtó írásaiban jelenik meg a Munkácsy-díjas grafikusművész pályája – egyben a kor tükre – a sumér agyagtábláktól az égig érő, lélegző tájig. ,,Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény. Hiánya mindent elárul. Nem imitálható. Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak. Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság. A rajz: jóra törekvés.” – olvashatjuk Sulyok Gabriella gondolatait az album bevezető soraiban. Sulyok Gabriella szavakban megfogalmazott ars poetica-ja ugyanolyan tömörséggel, és lényegrelátással sűríti magába azt az alkotói szándékot, mint amelynek a műveiben való jelenléte a grafika vizuális nyelvezetének nem csak mesterévé teszi az alkotót, de éppen ez utóbbi eszköz totális birtokosaként a teremtés, a születés, a létezés folyamatának, az őstájak képekbe való koncentrálásának megkísérlőjeként, magának a teremtés részesévé, ha úgy tetszik társszerzőjévé. Ezért időtlenek és a háromdimenziós térbeliségen is kívüliek – az egyébként is síkfelületre szerkesztett – grafikai alkotásai. Ennek, az egyrészről tér- és időbeli létezésnek, másrészről pedig, kétdimenziós ábrázolásnak látszólagos ellentmondásában koncentrálódó energiák betöltik a képek körüli teret. ,,És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. …” Ez a jóra való ,,törekvés” a művész (általában a művészet) lételeme. A rajz: jóra törekvés. Ars poetica, amely messze túlmutat a technikabeli tudásszint és az elvárható képességek rögzítésének szükségességén, sokkal inkább a teremtésbeli időkből eredeztethető, – az öröktől fogva való és az örökké tartó – jóságból táplálkozó alkotói szándéknak papíron nyomot hagyó, – vonalakból, foltokból kirajzolódó alakoknak, tájaknak, azaz a világ érezhető folyamatos formálódásának, lüktetésének, burjánzásának – élettel-, azaz fizikai és szellemi erőkkel, intellektussal-telitettségét jelenti. A rajz: jóra való törekvés. Sulyok Gabriella grafikáiban ,,a jó” jelenti az ősenergiát, mert a teremtés aktusa a jóra irányuló, pozitív, szándék és egyidejű cselekedet, egyidejű szándék-történés, egyidejű szándék és sorsfolyamat. A mikro- és makrokozmosz egyidejű jelenléte, pedig azzal az érzelemmel és érzékiséggel való megközelítésben válik felfedezhetővé és értelmezhetővé, amely az emberi tényezőt, a világmindenséghez mért korlátoltsága ellenére is a műnek, csaknem egyenrangú tényezőjévé teszi. Nyilván azért, hogy a jelenben, azaz az emberi mértékkel mért idő minden egyes pillanatában visszaigazolhassa a teremtés létét, azt a folyamatot, amely egyszerre ígéret és beteljesülés, élet és halál, örökkévaló változás, amelynek képi eszközökkel való megjelenítése a szó kifejezőerejét messze meghaladóan, az emberi léleknek olyan, a világmindenséget leképező rejtett mozzanataiból táplálkozik, amelyeket megragadni Sulyok Gabriellán kívül keveseknek sikerült. B.Tóth Éva

Mutass kevesebbet