Az I. VH.-ról írt „Nyugaton a helyzet változatlan” c. regényét követve ez a kötet, a II. VH. poklának embertelen, s a kisemberek számára eszköztelen körképét adja. A kötet mintegy egy hónapnyi történetet ölel fel, s az otthoni heteket keretbe fogja a keleti front tűzzel terhes pokla. Már olvastam hasonló háborús regényt, mégsem voltam ismét lelkileg felkészülve, s Remarque megdermesztett mind a keleti front rugalmas elszakadásban lévő katonáinak érzéketlen, fásult, kiábrándult lelkületű fegyvereseinek, mind a német hátország szétbombázott, romos, besúgókkal teli és azoktól félő polgárainak bemutatásával. Egyszerűen beleborzongtam a naturális jelenetek érzékletes ábrázolásába. Ernst – aki 3 hetes szabadságra tér haza, egykori otthonát szétbombázva találja, szülei eltűntek. Számos sorstársához hasonlóan – kik szintén elvesztett hozzátartozóikat keresik – hosszú napokon keresztül kutat utánuk sikertelenül, s csak az a reménye, hogy ...