Szubjektív ikonosztáz (dedikált)

„L. Simon László a kortárs magyar képzőművészet határvidékein is otthonosan csatangoló alkotók és az avantgárd szellemiségét szolid magától, értetődöttséggel újrateremtő. konok. autonóm művészek ihletett értelmezője. Esszéket ír, a műfaj Cs. Szabó László szerinti klasszikus értelmében á »líra. a széppróza és a tudomány közös forgókorongján« formázva a művészetről szóló gondolatait, de a könyv, amit az olvasó a kezében tart, úgy is értelmezhető, mint egy művészeti napló. Bárhol felüthetjük, bárhol bekapcsolódhatunk: néhány mondat után magával ragad a stílus, a következetes, meggyőző érvelés, amellyel jólesik egyetérteni. A szerző erős szálakkal kapcsolódik a magyar avantgárd szellemiségéhez, de ez a kötődés kizárólag művészeti érdekeltségű: az avantgárd elméletek elvontságának és dogmatikusságának nyoma sincs az írásaiban. [. ..] A művek elemzésekor L. Simon soha nem mulasztja el a kontextus megjelenítését: amit a képzőművészetről ír, az nem ritkán. tágabb értelemben a társadalom egészére is tartozik. [...] S mindig bejön egy-egy személyes vonatkozású emlék. ami a privát élmény erejével hitelesíti a társadalmi mondandót. Ettől is naplószerűen hiteles ez a könyv: a kitárulkozó szerző megkapó őszintesége bensőségessé teszi a tárgyalt művészeti teljesítményeket. [...] Ellentmondásnak tetszhet, hogy a régi világ radikális felfordítására törő avantgárd szellemi örököse-ként valaki a hagyomány megtartó erejére számítson, de a legkevésbé sem az. ha a kassáki-elvszerűségből indulunk ki, ahogyan azt L. Simon László teszi. »Az új művészet pedig egyszerű, mint a gyermek jósága« — idézi a szerző a magyar avantgárd programalkotó nagymesterét. s ez az intenció, vagyis hogy az esztétikai hitelesség messze nem csak formai kérdés, fellelhető L. Simon választásaiban is. [. ..] Sokféle műalkotásról olvashatunk ebben a könyvben. Ez a sokféleség mindenek-előtt annak a kifinomult esztétikai igényességnek, minőségérzéknek az eredménye. amellyel L. Simon a művészethez közelít. Ezekből a választásokból egy nagyon sajátos. erőteljesen szubjektív színezetű ikonosztáz szerveződik [...], de az így felépülő roppant művészetfalnak masszív az alapja. Kiérlelt világnézet és kritikus szellem.”

Mutass kevesebbet