Szülőföldem

1939-ben, az Erdélyi Szépmíves Céh XI. sorozata 3-4. köteteként látott napvilágot Kolozsvárt Tamási Áron Szülőföldem című könyve, s azóta - közel hatvan esztendeje - Romániában most jelenik meg ismét csonkítatlanul ez a kivételes értékű alkotás, melyet okkal nevezhetünk a szerző legszemélyesebb emberi-művészi vallomásának A székely falu bensőséges világáról, az otthoni mikrokozmoszról, a sok évszázados hagyományokban gyökerező kis közösség megtartó erejéről, lelkületéről, családjáról és hozzátartozóiról ezeken a tájakon nemigen írt le senki tisztábban csengő, messzebbre hangzó szavakat, mint Farkaslaka hű fia, aki innen, a gyakorta bajlátott szülőföldről indult el hajdan világlátó vándorútjaira, s ide, a két öreg cserefa közé tért vissza aztán végső pihenésre. Születésének századik évében aligha lehetne méltóbb módon emlékezni - s emlékeztetni - Tamási Áronra, mint a Szülőföldem teljes szövege újrakiadásával. Régóta esedékes szellemi adósságot törleszt a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, amikor az olvasók kezébe adja az erdélyi magyar széppróza sokáig tabunak tekintett, jószerivel elsüllyesztett remekét. (A hatalom birtokosai attól féltek, hogy „a nemzetközi kapcsolatokban zavart okozhat, hegedt sebeket téphet föl, nemzeti érzékenységet sérthet" ez a könyv - írta Z. Szalai Sándor az 1990-es budapesti kiadás utószavában. S hozzátette az előbbiekhez: „Akik így gondolkoztak, nem értették-vagy semmibe vették-Illyés Gyula figyelmeztető szavait: «növeli, ki elfödi a bajt...»")

Mutass kevesebbet