Tavasztól tavaszig

Az író vallomása új könyvéről: Vadászéletemnek papírra kirakott terítéke ez a könyv abból az időből, mikor még tavaszról tavaszig minden szabad percemben puskával a vállamon jártam az erdő-mező vadjai után. Tudom, hogy sok olyasmi is belekerült könyvembe, amire komoly vadászatok, akik közül nagyon sokan sokkal töbet tudnak nálam erről a nemes mesterségről, azt mondhatják, mire vlaó ilyen maguktól értetődő dolgokat megírni. A maguk középontjából igazuk is lenne, ha ez a könyv az ő számukra íródott volna. Csakhogy én elsősorban nem nekik szántam ezeket a feljegyzéseket, hanem azoknak a nagyközönségbeli nemvadászóknak, akik a városi aszfaltba belegyökeresedve idegenül nézik ezt a számukra érthetetlen, ősi szenvedélyt, ezt a barbár időknek szerintük itt felejtett csökevényét. Nekik írtam ezt a könyvet, hogy megvilágítsam előttük a vadászat lényegét. Hogy megértsék, mi benne olyan szép és vonzó a mi számunkra, akik rabjai voltunk, vagyunk és leszünk halálunkig. Mert a vadászat nem abból áll, hogy az ember összelövöldöz egy sereg vadat, aztán részben megeszi inkább abból, hogy a vadak szokásait és természetét kilesve újabb és újabb réseken át pillanthassunk be a természet kimeríthetetlen változatosságú és újabb bizonyítékai tökéletességének. Nekik írtam, hogy lássák, miért tudja a vadászat éppen úgy betölteni az erre fogékony emberi szívet és megértő emberi elmét, mint például a zene vagy az irodalom. Sőt talán még hathatósabban, mert hiszen lényegében nem más, mint visszatérés a természethez, amitől a modern technika korában elszakadtunk. Nem más, mint érintkezésünk az anyafölddel, hogy küzdelmes életünk folytatásához új erőt kaphassunk tőle Anteusként. De persze az igazi vadászatot éppen úgy nem szabad összetéveszteni a pecsenyevadász-kocapuskások vadpusztításával, mint a művészi zene élvezetét a hamis hangon gajdoló részegek kocsmai cigányozásával. Ezért próbálja ez a könyv azt is megvilágítani a nagyközönség meg a kezdő vadászok számára, hogy mi az igazi vadászat.

Mutass kevesebbet