Testnek feltámadása

Az írónő - a könyvéről: "A szeretet soha el nem múlik - ehhez a bibliai gondolathoz tér vissza belső monológjában újra meg újra A pokol kapui című egymondatos miniregényem passzív hősnője, Biri; A történet elbeszélője, Euphroszüné, Andrzejewski regényének, A paradicsom kapui-nak írói technikájával mesél azokról, akikből oly fájón hiányolja a lengyel író hőseinek erényeit, indulatait és szenvedélyeit: mai emberekről, akiket nem mély érzések, hanem időszakos kapcsolatok kötnek embertársaikhoz. Euphroszüné egy keretes elbeszélésben mondja el Biri történetét, mely a Mikes fordította francia rokokó regényciklusra, a Mulatságos napok-ra kacsint vissza, Tanulságos éjszakák címmel. Ezeken a mai tanulságos éjszakákon nem történik semmi; a közeg, amiben telnek, valódi vagy állítólagos művészek életének beltenyészete, szinte rokokó módra mesterkélt világ, ezért a szereplők neve is nyugodtan lehet mitológikus: a hét vezéré, a három Gratiáé. Az érzelmi elsivárodás zsákutcáit tárja fel az első két elbeszélő, Thaleia szigorúbban, Euphroszüné árnyaltabban: Aglaia mintegy ellenpontként a múltból hoz elő egy drámaibb történetet, a háborús nemzedék másfajta tapasztalatokkal terhes éjszakáiról. Azoknak az éjszakáknak kimondatlan-megfogalmazatlan tanulsága határozza meg, hogy a túlélők az érdekek vagy az értékek világát választják-e. És ez a tanulság nem csupán a művészek szűk körének szól. Ebből a körből Ablakok nyílnak. Kifelé mindenféle, mindenki felé. Az én éjszakáim tanulsága: azért támadtunk fel a 20. század pokoljárása után, hogy szeressünk. A szeretet az élet. És ezzel magamról is elmondtam, ami lényeges."

Mutass kevesebbet